Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

G. AGGHÁZY MÁRIA: „Locus amoenus" és „vinculum delictorum" a reneszánsz művészetében

püspököknek fenntartott ,,pontificale"-k és az egyszerű papság használatára a következő neveken említett szertartáskönyvek: „manuale", „agenda", „Ordinarius", „pastorale", „sacerdotale", stb/

1 A legkülönbözőbb változataikat ismerjük. Az első nyomtatott és felülvizsgált „sacerdotale" Rómában 1523-ban jelent meg és ez már hivatalos egységesítést hozott. A kéziratok keletkezését J. Mabillon (+ 1707) a XI. századra tette. Számunkra azonban most nem is annyira a halotti szertartások és szövegeiknek eredete a lényeges, mint inkább az, hogy miként voltak ezek használatosak és ismertek Leonardo idejében, a XV. század második felében. Mégis a legfontosabb szövegek eredetéről kialakult nézeteket röviden idézzük és felsoroljuk néhány előfordulásukat, hogy képet nyerjünk ismertségükről. A halotti liturgia részei a szentelt olajjal való megkenés és az utolsó áldozás. Ezek a nagybetegek számára a „viaticum"-ok, az útravalók. A haláltusa alatt mondott imaszövegek összefoglalása a „commendatio animae", a lélek átadása Istennek. A halott temetése is imák kíséretében történik, majd érte mondják a különleges votiv miséket és a halotti „officium"-ot, a zsolozsmát. Az albániai Podgoritza-ból származó III. századi boltív több domborműve a „commendatio" egy szövegrészletét: a „Suscipe-Libera" litánia bibliai eseményeit ábrázolja szövegbeli előfordulása előtt. Ezt tekintik bizonyítéknak a „commendatio" liturgia legkorábbi létezésére.

5 A szertartásnak más egyéb, ma is mondott könyörgését a VI. század eleje óta használták és Gelasius-i eredetűnek tartották.

0 Az imákat záró szövegekből a „Tibi Domine commendaiaus" kezdetű ima tűnik többek számára a legősibbnek.

7 A mi szempontunkból a „Suscipe-Libera" litánia előtti ima, a „Commendo te .. ." a leglényegesebb és erről több nézet alakult ki. Az egyik szerint Gerontius (383—439): „Vita Melániáé" egyik részletéből származik.

8 A német kiadásból megállapíthatóan azonban a hosszabb imának csak egy kis részlete emlékeztet a „Vita" egy fordulatára.

9 így alighanem Maertens és Heuschen idézett műve véleményének oldalára kell állnunk; ők ezt az imát az 1000 körüli évekre keltezik és Damiani Péter (+ 1071) egy levelében leírtként idézik.

10 Itt bukkan fel újra a korai keresztény szerzőktől Bonifatius-ig idézett gondolat új összefüggésben: constituât te Christus... intra paradisi sui semper amoena virentia . ..", de ismétlésre kerülnek más, Gelasius-i gondolatok, némileg enyhített formában: „ . . . Ille ab omnibus peccatis tuis te absolvat. . .". A „Sacramentarium Gelasium"-ban pedig ez olvasható: ...vinculis corporalibus liberatum . ..", vagy ,, . . . vinculis horrendae mortis exutae . . ."

u (sic!). 6 Eisenhoí er, L. : Grundriss der kath. Liturgik. Freiburg i/Br., 1926. 17, 23, 163, 256. o.; Enciclopedia cattolica. X, Roma, 1953.: Rituale romanum. 5 Maertens, T. — Heuschen, L.: Die Sterbeliturgie der kath. Kirche. Paderborn, 1959. 46—49. o. 0 H. A. W i 1 s o n, M. A. : The Gelasian Sacramentary. Liber sacramentorum Rom. Eocl. Oxford. 1894. 66, 299. o. 7 Maertens, T. — Heuschen, L.: op. cit. 56—57. o. 8 Eisenhofe r, L. : op. cit. 256. o. 0 Gerontius Das Leben der Hl. Melánia. Aus der Griech. v. St. Krottenthaler. Kempten-München, 1912. § 70. 10 Maertens, T. — Heuschen, L. : op. cit. 58. o. " H. A. W i 1 s o n, M. A. : op. cit. 295—296, 310. o.