Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

G. AGGHÁZY MÁRIA: „Locus amoenus" és „vinculum delictorum" a reneszánsz művészetében

„LOCUS AMOENUS" ÉS „VINCULUM DELICTORUM" A RENESZÁNSZ MŰVÉSZETÉBEN Az utóbbi évtizedekben Leonardo Sala delle Asse-ja részben kozmológiai értelmezést kapott, részben az antikvitás „locus amoenus"-ának hatása alatt létrejöttnek vélték.

1 Tudva ugyan, hogy ismerték az antik szerzőket akár kéziratokból, akár a XV. század második felének kiadásaiból, feltételezésünk szerint ennél a témaválasztásnál egy másik, úgyszólván megszakítás nélkül továbbélő hagyomány hatásával kell számolnunk. Szükségesnek mutatkozik ez annál inkább, mert idézendő forrásainkban a klasszikus és késői antikvitás „locus amoenus"-a együtt szerepel az un. ,,paradicsom"-motívummal. Ezáltal közelebbi magyarázatot is találhatunk a részben iszlám-eredetűnek tartott tekervények, kötelékek alkalmazásának gondolati tartalmára (50. kép). Curtius már 1948-ban rámutatott arra, hogy a Homérosztól elindított motívum (Iliász II, 751—758.), a későbbi szerzőknél: Theopomposnál, Vergiliusnál, az id. Pliniusnál, a Tempé-völgy leírásában lelhető fel. A korai keresztény írók, mint a IV. századi Prudentius, az V. századi Sedulius és Dracontius és végül pedig Bonifatius (kb. i. sz. 680—755 között), a III. század eleji Aelianustól vették át, azonosítva a bibliai paradicsomot az „amoenitatis locus"-sal.

2 Ugyancsak Curtius hivatkozik már a római rituálé halotti és temetési szertartásainak egyes hasonló kifejezéseire. Valóban ez az a terület, ahol mi is megtaláljuk a leonardói téma forrását. De általában a rztuale-ra való hivatkozással óvatosan kell bánnunk. Az első általános és hivatalos „Rituális Romani"-t ugyanis V. Pál megbízásából, 1614-ben szerkesztették.

11 Előzményei már a VI.—VII. századtól vannak. A plébániáknak 633-tól kell „libellus officialis"-okat használniuk; 742-ben van szó a „libellus ordinis"-ről. A VIII.—IX. századtól válnak szét a 1 Börsch-Supan, E.: Garten- Landschaft- und Paradiesmotive im Innenraum. Berlin. 1967. 244—251. o.; Volker, H.

: Leonardos Ausmalung der Sala delle Asse. Mitteilungen des Kunsthist. Inst, in Florenz. XVI, Firenze. 1972. 51—62. o. 2 C u r t i u s, E. R.: Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter. Bern, 1948. 203—205. o.

; Thoss, D.: Studien zum „locus amoenus" im Mittelalter. WienStuttgart, 1972. 11—13., 17. o.; Prudentius, A. OL: Liber Cathemerinon

... III, 101. ed.: Cumingham, M. P. Brepolis, 1966. 14. o.: „Tunc per amoena virecta jubet frondiconis habitare lacis..."; Sedulius, C: Opera omnia, ed.: Huemer, J. Vindobonae, 1885. 19. o. Paschalis Carminis lib. I, 51—56.; Dracontius, B. Ae.: De laudibus Dei. I, 181—186. ed. Weyman, C. : Beitr. z. Gesch. d. christl. lat. Poesie. 1926. 142—160. o. :i R a d Ó, P.: Enchiridion Liturgicum. Romae, Freiburg i/Br. I

—II, 1966. I, 498— 509. o.