Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

NYERGES ÉVA: Mexikói apácaportré a budapesti Szépművészeti Múzeumban

MEXIKÖI APÁCAPORTRÉ A BUDAPESTI SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteménye 1974-ben José de Alcíbar mexikói festő jelzett művével gyarapodott.

1 Festményünk a XVIII. században igen népszerű képtípusnak, az apácaportrénak jellegzetes példája. Ezek az arcképek a spanyol gyarmatbirodalomban és különösen Mexikóban voltak népszerűek. Európában az egyik leghíresebb, s feltehetően a későbbi apácaportrékra is hatást gyakoroló ilyen művet Diego Velázquez festette 1620-ban.

2 E portré Dona Madre Jeromina de la Fuentéről készült, aki 66 éves korában indult el a toledói Santa Isabel kolostorból a Fülöp szigetekre. Sevillán átutaztában ott megfestette arcképét Velázquezzel. Útja innen Cádizba, majd onnan Mexikón át vezetett a Fülöp szigetekre. Kísérőivel Manilában 1621. október 27-én megalapította a klarissza rend „Concepción" (Szeplőtelen fogantatás) kolostorát, amint ezt a kép alján olvasható későbbi szöveg is igazolja. A fiatal Velázquez egyik remekműve ez az arckép, amelyet realista szemlélet és mély jellemábrázolás hat át. A rendalapító fanatikus hite és akaratereje sugárzik a festményről. A mexikói apácaképek soha nem érik el ezt a mesteri színvonalat, bár e festményeket is a valósághű ábrázolás jellemzi. A mexikói festők, úgy, mint Velázquez, nem szépítik modelljeiket, még akkor sem, ha azok nem előnyös külsejűek. E képeken a dekoratív elemek fontos szerepet kapnak, a pompás ruhák, a színes virágok az apácaképek mindenkori kísérői. Velázquez festményéhez hasonlóan többnyire ismerjük az ábrázoltak személyét is, hiszen nevük, származásuk, valamint életkoruk és fogadalomtételük ideje rendszerint a kép alján, vagy egy keretbe foglalt, emblémaszerű formában olvasható, de ugyanakkor a festők neve sokszor ismeretlen. A Spanyolországból, főleg Sevillából a közvetítő kereskedelem révén Amerikába került festmények között bizonyára szerepeltek apáca, arcképek is. A portré e különös típusa tehát, minden bizonnyal Európában született, ám igazi népszerűségre Mexikóban tett szert. Itt a XVII. század végétől gyakran készítenek apáca képeket s ezek a XVIII. században válnak a legkedveltebbé. Mexikó e jellegzetes képzőművészeti alkotásait százszámra festették. 1 Vétel a Bizományi Áruház Vállalat 34. képaukcióján (1974). Katalógus 3. sz. reprodukálva, 3. kép) M. Maria Anna Josefa arcképe, Olaj, vászon, 103,5 x 83,5 cm. Ltsz.: 74.9. Jelezve jobbra lenn: „Josephus ab Alzíbar pinx.t a.

x 179." A festményt a múzeumi vásárlást megelőzően, valószínűleg restaurálták. A kép sok helyen 'kopott, itt előtűnik a vörös bolus alapozás. Néhány helyen egyenetlen tisztítás nyomai fedezhetők fel, de a képen nincsenek átfestések. 2 López — Re y, J. : Velázquez (A Catalogue Raisonné of his Oeuvre). London, 1963. no. 577, 578, 579 (15—17 képek). Aznar, J. C: Velázquez. Madrid 1964. 240— 244.