Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

GARAS KLÁRA: Kupezky tanulmányok. Ismeretlen arcképek Kupezky bécsi korszakából

F. Thönenek sikerült eddig oeuvrejéröl bizonyos képet alkotni. A stuttgarti illetve ludwigsburgi gyűjteményből Thöne több olyan Kupezkynek tulajdonított festményt tett közzé, mely az egykorú inventárokban, Götter báró bécsi gyűjteményében Max Händl alkotásaként szerepelt.

33 Minthogy Gustav Adolf von Gotter báró Kupezky egyik lelkes támogatója volt s gyűjteményének leltára még a festő életében készült, az 1736. évi Händl megjelöléseket hitelesnek kell tartanunk. Max Händl egy további hiteles alkotását ismerhetjük fel egy ugyancsak Kupezkynek tulajdonított varsói festményben. A szembenéző, rajzvesszőt és mappát tartó fiatal férfi képmása 1889-ben került a varsói gyűjteménybe (Múzeum Narodowe, 75. kép), s egy ideig Kupezky Önarcképének is tartották/''

1 Egy J. J. Sedelmayer által készített metszet és felirat: „Maximilian Hannl Caes. Cam. Aul. Pictor se ipse pinxit J. J. Sedelmayer sculp. Vien." azonban tanúsítja, hogy a festmény valójában Max Händl önarcképe (76. kép). A beállítás, a hanyag testtartás, az arc és kéz megvilágítása, a plasztikus modellálás érthetővé teszik, hogy a metszetet nem ismerve, a képet Kupezky művének tartották, a stílusösszefüggés Kupezky alkotásaival elhatározó és félreismerhetetlen. A Händl önarckép keletkezési idejére vonatkozóan nincsenek adataink. Az a körülmény, hogy J. J. Sedelmayer 1724—1743 körül tartózkodott Bécsben, s az ábrázolt mintegy 30—35 évesnek látszik, bizonyos támpontot nyújt a kép 1724— 1730 körüli datálásához. Max Händl egy másik önarcképéről, pontosabban egy kettős képmásról, mely őt és Kupezkyt ábrázolta, Johann Martin Schmidt, Kremser Schmidt gyűjteményének 1801. évi leltára ad számot. A hagyatéki inventárban „max Hainl mit Copetzky Porträt"

35 megjelöléssel szereplő festményt feltételesen avval a budapesti kettős képmással hozhatjuk kapcsolatba, amelyen Kupezky látható, amint egy valamivel fiatalabb simaarcú férfit karol barátilag magához.

31

' A méretek nagyjából megegyeznek, a fiatalabb férfi arcvonásai is mutatnak bizonyos rokonságot Händl önarcképével — hasonló pl. a gödröcskés áll, a kissé húsos ajk csigavonala, a vastag ívelt szemöldök stb. Ellentmond azonban az azonosításnak az ábrázoltak életkora. A kettős képmás Kupezkyje a mester 1711-ben festett prágai Önarcképével egyezik, az 1694-ben született Händl azonban akkoriban még csak gyermekifjú volt. Lehetséges természetesen, bogy a tanítvány Händl, mesterének egy korábbi arcképét használta mintául a megemlékezésként — talán már a negyvenes években — festett képmáshoz. Ezt a feltevést támasztja alá a két figura meglehetősen szervetlen egymás mellé fűzése, Kupezky lehetetlenül megnyújtott hosszú karjával, a térbeli bizonytalanság, de különösen a két fej léptékbeli eltérése (77. kép). 33 Thöne, F.: Maximilian Hannl (Hanl). Ein unbekannter Wiener Maler des 18. Jahrhunderts. Kunst und Antiquitätenrundschau, 1935, XLIIII. 285; Thöne, F.: Deutsche Barockgalerie aus Schloß Ludwigsburg. Münchner Jahrbuch der Bildenden Kunst, 1935—1936 XLIII. 34 Warszawa, Múzeum Narodowe, Inv. Nr. 312, olaj, vászon, 57,5 x 45,5, 1879 P. Fiorentini gyűjteményéből. 1. Chudzikowski id. mű 51, No. 98; National Museum in Warszaw id. mű 204, No. 598. Említve Safafik id. mű 139, No. 377 hem önarcképe Kupezkynek. •'

!5 D w o r s c h a k, F.

—

F euchtmüller, R.

—

G arzarolli, K.

—

Z y k a n, J. : Der Maler Martin Johann Schmidt gen. Kremser Schmidt. Wien, 1955 212 (2,9 x 2,3). Ugyanitt szerepelt Kupezky egy műve: „Copezci als Portrait wie er seine Frau mahlt" (a Prága—Debreceni képtípus). 3li Budapest, magántulajdon, olaj, vászon 95 x 65.