Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
GARAS KLÁRA: Kupezky tanulmányok. Ismeretlen arcképek Kupezky bécsi korszakából
A kettős képmás feltételesen Händllel azonosított férfialakjával mutat közeli rokonságot egy további budapesti festmény, mely 1904-ben került magántulajdonba, majd a Szépművészeti Múzeumba. :i7 Festőállvány előtt ülő festőt ábrázol, díszes magyar — vagy lengyel? — öltözetben, szőrmeszegélyes, aranygombos mentével, tollforgós kucsmával, jobbjában ecsetet, balkezében palettát tartva. Jobbra a festőállványon Ker. Szt. János képe látszik (78. kép). A Kupezkyénál lágyabb, líraibb előadásmód, a mesterre jellemző intenzitás és szuggesztív kifejezés hiánya egyaránt bizonyossá teszik, hogy a kép szerzője nem Kupezky volt, azonban mindenesetre az ő hatókörébe tartozott. A F. Thöne által közzétett és a fentiekben ismertetett Max Händl művek, továbbá a Händl Önarcképekkel való hasonlóság alapján lehetségesnek, sőt valószínűnek látszik, hogy a festőt a császári ház és a főúri megrendelők által sokat foglalkoztatott, egykor neves bécsi arcképfestővel, a Kupezky tanítvány Max Händllel azonosítsuk. 38 Händl mellett Kupezky legjelesebb tanítványaként Füssli az ansbachi születésű Gabriel Müllert említi. Bécsben, majd Nürnbergben dolgozott Kupezkyvel. A korbeli műhelygyakorlatnak megfelelően a drapériákat festette mestere művein s a megrendelők igényeinek megfelelően másolatokat készített az egyes munkákról, amiért is Kupezky—Müllernek nevezték. A Kupezky portrékról készült egykorú változatok közül nem egyet hitelesen neki tulajdoníthatunk, így a H. Ch. Hochmann portré másodpéldányát a nürnbergi Ebner gyűjteményből (Nürnberg), s az újabban közzétett levéltári adatok alapján a jaromericei Questenberg portré roztoky-i ill. zabehlicei változatát. 39 Kupezky ouevrejének pontosabb, hitelesebb elhatárolásához azonban nemcsak a tanítványok, követők munkásságának felmérésére van szükség. Ismernünk kellene, hogy csak a bécsi korszaknál maradjunk, a 18. század első negyedében Bécsben működő arcképestők tevékenységét is, tisztábban kellene látnunk többek közt pl. Jakob van Schuppen, Johann Gottlieb Auerbach, Frans Stampart, Peter van Roy, Jakob Michl stb. portréművészetét/' 0 Minderre vonatkozóan azonban mindmáig igen hiányosak a kutatások, hitelesen mesternévhez kapcsolható alkotást e korszak portréi közül keveset ismerünk s így gyakran kerülünk szembe indokolatlan és tarthatatlan attribuciókkal. 37 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Ltsz. 58.51, olaj, vászon 145,5 x 94, vétel 1958. L. Pigler, A.: Katalog der Galerie alter Meister, Budapest, 1967 91, cseh, 18. század első fele. Jelenleg letétként a Magyar Nemzeti Galériában. Az előzményekhez 1. Nyári, S. : Egy ismeretlen Kupezky János és Mányoki Ádám a Szépművészeti Múzeumban. Művészet, 1906 251; Ernszt Múzeum Kiállításai XIII. 35. sz. Budapest, 1913; Safafik id. mű 93, No. 113 (nem Kupezky). 38 Max Händl egy önarcképe szerepelt Laktanz Firmian gróf híres leopoldskroni festőképmás-gyűjteményében (1809), 1. österreichische Kunsttopographie, Die Denkmale des Gerichtsbezirkes Salzburg, XI. Wien, 1916, 298. Ujabban előkerült levéltári adat szerint Händl Pozsonyban is dolgozott, 1741 Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc képmását festette 40 frt-ért. L. O. L. Esterházy családi levéltár, Tata, Familiarum fasc. 93, p. 708. 39 Füssli id. mű 48; Fidler Sbornik praci id. mű 86. Ugyanitt említés a Questenberg portréról készült J. és A. Schmutzer metszetről. A több példányban készülő portrék műhelygyakorlatára vonatkozóan jellemző adatok H. Rigaud számadáskönyveiben, 1. Endel, P.: Les livres de comptes de Hyacinthe Rigaud. Paris, 1910. 40 Figyelmet érdemelnek itt azok az araképfestők is, akik ebben a periódusban akár csak rövidebb ideig is dolgoznak Bécsben, így a kopenhágai születésű Adam Möller, a svéd David Richter, a berlini Nikolaus Belau vagy a magyar Mányoki Ádám. Kupezkyval való kapcsolatuk kérdése még távolról sem tisztázott.
