Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

EMBER ILDIKÓ: Jacques Foucquier tájképe a Szépművészeti Múzeumban

JACQUES FOUCQUIER TÁJKÉPE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 1972-ben budapesti magángyűjteményből egy viszonylag nagyméretű flamand tájkép került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába.

1 A hagyományos módon egymás mögé rendezett lombkulisszákból felépülő, a távlatot az átlósan kanyargó úttal érzékeltető, dekoratív erdei táj festője véleményem szerint a flamand származású, főként Franciaországban dolgozó Jacques Foucquier volt. (53. kép) Ezt a megállapítást elsősorban a mestertől fennmaradt néhány művel történő összehasonlítás támasztja alá. Angliai magántulajdonban van az a szintén vászonra festett és hasonló méretű kép, mely a budapestihez a legközelebb áll.

2 (54. kép) Ennek a vadkacsa-vadászatot ábrázoló erdei tájnak az attribucióját kétségtelenné teszi két kisebb jelzett és datált festmény: 1619-ből az egyik

3 (57. kép) és 1622-ből a másik/' Az utóbbi ismert darab, és a londoni kép korábbi, fára festett változatának tekinthető. (55. kép) Visszatérve a két nagyobb vászon összefüggésére (53—54. kép), a komponálás azonos fogásai és a festésmód rokonsága egyaránt szembeötlik. Az előtérben balra hatalmas, csavart törzsű, öreg fa emelkedik, úgy, hogy fölülről és oldalt a kép széle a lombkoronát elvágja, itt tehát az égbolt nem látszik, s ezáltal az előtér homályban marad. E fák mögött a középteret erősebben megvilágítja a balról beeső fény, mely a pesti képen a kissé kiemelkedő útkanyar lágy, fövenyes talaján, a londonin a tó vizén összpontosul, s mintegy hátulról megvilágítva kiemeli a jobb előtérben elhelyezett korhadt facsonkokat. Ezt követi jobbról távolabb egy lombkulissza, mely fölött azonban már a felhős ég magasodik, s még messzebb egy kisebb facsoport érzékelteti a tér mélyülését. A budapesti képen a távoli háttérben hegyeket látni. A jellegzetesen flamand típusú staffage-alakok a Brueghel-műhely emlékét idézik, és különös ellentétben állnak az inkább már klasszikus arányú tájjal. Mint ahogy sajátos kettősség figyelhető meg a fák festésében is: a lombozat egységes, 1 Ltsz.: 72. 1. Vászon, 117 x 170 cm. 2 Vászon, 144,5 x 178 cm. Sir William Worsley gyűjteménye, Hovingham Hall. — A fotót a londoni Courtauld Institute nagylelkűségének köszönöm. 3 London, 1953. aug. 8. I. Singer gyűjteményének árverése. Vászon, 44,4 x 59 cm. Jelezve jobbra lent: 1619 IFF. — A fényképet az antwerpeni Centrum voor de Plastische Künsten archívumától kaptam Az analógiák felkutatásában és a Foucquier-ra vonatkozó adatok összegyűjtésében nagy segítséget jelentett a Centrum dokumentumanyagának, Ludwig Burchardt feljegyzéseinek tanulmányozása. Hálásan köszönöm az intézet munkatársainak, hogy ezt lehetővé tették számomra. A publikálatlan adatok átvételét a továbbiakban mindenütt jelzem. 4 Egykor Köln, Wallratf-Richartz-Museum. Ltsz. : 1884. Fa, 55 x 83 cm. Jelezve balra lent: I Foucquier 1622. J. Morin készített metszetet róla, Id.: Li eu re, L: L'école française de gravure. Párizs, é. n. VI. tábla.