Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
SZOMDISNÉ ESZLÁRY ÉVA — MÁTÉ ISTVÁN: Velencei mestertől származó XIV. századi Madonna szobor restaurálása
Szakái Ernőnek, a Képzőművészeti Főiskola docensének köszönhetjük, hogy szobrunk korszerű restaurálására 1975 végén és 1976 első felében sor kerülhetett, a restaurátor tanszék kőszobrász osztályán Máté István diplomamunkájaként. 7 Az ő vezetésével és útmutatásával jutottunk az alábbiakban közölt eredményekre. A RESTAURÁLÁS ELŐZMÉNYEI ÉS A RESTAURÁLÁSI MUNKÁK A mészhomokkő szobornak 1975—76. évi restaurálását az 50-es évek restaurálási munkáinak hiányosságai tették szükségessé. Az előző restaurálásnál nem volt indokolt a nagy átmérőjű tartó vasak beépítése, amelyekkel a szobor kő anyagának önálló statikáját megbontották. A kiegészítést gipsszel végezték el, amit végső munkafolyamátként befestettek. A szobor hátsó felületét is körülbelül 20—25 cm vastag gipszréteggel vonták be, ami a vas tartószerkezetek elfedését szolgálta. E nagyméretű gipszkiegészítés egyik hiányossága az volt, hogy a plasztikát folytatta a felhordott gipsz vastagságáig, majd a kívánt réteg elérése után az alapra merőleges síkmetszettel meghatározta a szobor hátoldalát. (38. kép.) A gipszréteg másik, gyakorlati hiányossága az volt, hogy a gipszréteg a vasat a korróziótól nem védte, sőt a korróziót elősegítette. A folyamat térfogatnövekedéssel járt. és térfogat növekedés következtében az egyébként is rossz állapotban levő szobor több helyen megrepedezett. Ez a mészhomokkő természetes rétegződései mentén a frontális nézettel párhuzamos síkok szerint történt. További nehézségeket okozott az is, hogy a konzerválás céljára kiválasztott benzolos polisztirol annak idején nem szívódott be a kőbe, és a felületen filmszerű réteget képzett. A nagytömegű gipszfelhordás és annak víztartalma azt eredményezte, hogy a polisztirol filmréteg alatt egy vékony, málott felület keletkezett, melynek létrejöttében a hígítóanyagként használt benzol is szerepet játszott. Végül a festéssel kapcsolatos problémákról kell szólnunk: A plasztikai kiegészítés formailag az eredetiség látszatát próbláta kelteni. Ennek megfelelően a kiegészítés színezése a tisztítatlan, festett felület színéhez volt hasonló. A szobor eredeti festésének alapozásához a kőbe 3—4 mm mélységig beszívódó, zsíros emulziót vagy olajat használtak. Ennek következtében az alapozott külső felület (kéreg) tulajdonságai az idők folyamán megváltoztak. Teljesen víztaszítóvá váltak, s ezért a hátsó felületről a szoborba jutó nedvesség a festett felületen elpárologni nem tudott. Így ez a réteg külső kéregként elvált a kő tömegétől. 7 Köszönetünket fejezzük ki Szakái Ernőnek, a Képzőművészeti Főiskola docensének, hogy ennek a jelentős munkának az irányítását elvállalta. Köszönet illeti a Képzőművészeti Főiskolát is, azért a nagylelkű támogatásáért, amellyel hozzájárult a szobor megmentéséhez. Jelentős szerepe volt a szoborral kapcsolatos konzultációk alkalmával a Szépművészeti Múzeum részéről, Móré Miklósnak, a restaurátor osztály vezetőjének. Dr. Aradi Frigyesné, a Szépművészeti Múzeum fényképésze pedig rendszeres és jó munkájával volt segítségünkre. Köszönetünket kívánjuk itt kifejezni nekik is.
