Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

dériképpen egy lokális egyiptomi isten, valószínűleg Harsaphes görögös ábrázolásáról lehet szó, habár a Harpokratésként és gyermekistenként való bemutatásra eddig még nem sikerült magyarázatot találni (W. Weber, Terrak. 59 k.). C. L. c) ÜVEG- ÉS FAJANSZ-SZOBROCSKÁK 1. Néger fiú. (25. kép) Castiglione László gyűjteménye. Mit Rahinében vétetett. M.: 5,1 cm. Fekete üvegpaszta; a haj, az arc, a kéz, a tál és a penis részleteit zöldszínű járulékos máz jelzi. A hátán levő felfüggesztő lyuk tanúsága szerint amulettnek vagy ékszernek használták. A hellenisztikus alexandriai szobrászat egyik legtöbbet emlegetett művének, a párizsi Cabinet des Médailles 1009. sz. bronz afrikai fiú-szobrának (G. M. A. Richter, A Handbook of Greek Art. London 1959. 187, 285. kép; M. Bieber, The Sculpture of the Hellenistic Age. New York 1961. 96, 381. kép; W. Fuchs, Die Skulptur der Griechen. München 1969. 137 kk., 129—131. kép) kicsinyített replikája. A típus eredetije az i. e. 2. sz. közepe táján keletkezhetett. Bár az erősen kontraposztikus tartásban álló és jellegzetes faji jegyeinek hangsúlyozásával ábrázolt afrikai rabszolgafiú képe igen sok példányban és változatban ismeretes (1. elsősorban G. H. Beardsley, The Negro in Greek and Roman Civilization. Baltimore 1929; D. Faccenna, Arch. Class. 1, 1949, 188 kk.; F. M. Snowden, Blacks in Antiquity. Cambridge, Mass. 1970. különösen 22 kk.; sem a típusnak, sem általában az antik négernúbiai ábrázolásoknak nincs megfelelő monografikus feldolgozása), a bemutatott miniatűr példány két ponton értékes felvilágosítással szolgál. Egyrészt bizonyítja a típus alexandriai eredetét (a párizsi bornzot Galliában találták, az ismert replikák és változatok a római birodalom legkülönbözőbb pontjain kerültek elő!), másrészt a vállán tartott tállal vagy kosárral cáfolja azt az elterjedt nézetet, miszerint a párizsi figura és a típus eredeti változata zenélő, illetve éneklő rabszolgafiút ábrázolt volna. (E. Babelon, Choix des bronzes de la Collection Caylus. Paris 1928. 55 k.) Minden olyan példány, amelyen megmaradt a kezében vagy vállán tartott tárgy, a budapesti figurához hasonlóan valamely terhet (tálat, kosarat, ládát stb.), nem pedig hangszert mutat; ezt kell tehát feltételeznünk a párizsi bronzról is. A fenti példány a római kor elejére tehető. C. L. 2. Relief-figura: papirusz-sajkán ülő Harpokratés. (26. kép) Castiglione László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M. : 3,92 cm. Zöld fajansz. Sima hátlapjába kerek nyílás van bemélyítve, tehát applikálásra készült. A meglehetősen durva kidolgozású ábrázoláson félkörívbe hajló fonatos sajkát látunk, ezen a kisded-testalkatú és tartású ruhátlan Horus-gyermek kuporog, bal kezében gömbölyű edényt tartva, jobbkezét a szájához emelve. A képtípus, amely egyaránt utal a nappal azonosított Horus égi hajóútjára, valamint a mocsárban való rejtőzésre és az ősvízből történt kiemelkedésre, gyakori a rómaikori egyiptomi terrakották között (pl. W. Weber, Terrak. 62 kk.). A bemutatott darab legközelebbi párhuzamát R. Pagenstecher közölte (Exp. E. v. Sieglin. II, 3. Leipzig 1913, Taf. XXXV, 12); mindkét példány a korai császárkor jellegzetesen elnagyolt formaadású egyiptomi fajansz-plasztikájához tartozik. C. L.