Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

3. Kuporgó ruhátlan nőalak (27. kép) Castiglione László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M. : 5,8 cm. Alapanyaga az egyiptomi „fajansz" magvát képező massza, a máz azonban vagy kopás, vagy a rossz kivitel miatt hiányzik. Lapos, kivágott körvonalú dombormű; hátoldala teljesen sima, előoldala erősen kopott. A nőalak fején koszorú, szemköztnézetben szemérmét mutatja, könyökben behajlított karjaival térdére támaszkodik. Számos analóg ábrázolás alapján kezében gömbölyű edényeket tarthatott. Az általában „Baubo" néven emlegetett igen gyakori későegyiptomi képtípusnak, amely legnagyobb tömegben a graeco-egyiptomi terrakották között fordul elő, az eleusisi monda Baubójához ugyanúgy nincs köze, mint az obszcénitáshoz, mégcsak abban az értelemben sem, hogy apotropaikus célt szolgált volna. Az ábrázolás funkciója egy rituális-mágikus szokás megörökítése, votiv-formában, illetve amulettként való tartósítása volt. A szokás, amelyről a görög írók is hírt adtak (Herod., II. 60; Diod., I. 85; Plut., De Is. II. 162 k.), különböző szentélyekben és kultuszokban más-más istenséghez kapcsolódott, lényege azonban mindig azonos volt: az aszszonyi termékenység biztosítása a nők ölének a termékenységet és áldást adó isten számára való megnyitása, illetve az isteni termékenyítő erő befogadása által (a kérdés gazdag irodalmából lásd P. Perdrizet, Collection Fouquet, Les terres cuites. Nancy—Paris 1921. 122 kk.; G. D. Hornblower, JEA 15, 1929, 46 k.; P. Graindor, Terres cuites de l'Égypte greco-romaine. Antwerpen 1939. 104 k. ; A. Adriani, Annuaire du Musée Gréco-Romain d'Alexandrie 3, 1940—50. 30 kk. passim; G. Säflund, Aphrodite Kallipygos. Stockholm 1963. 78). A bemutatott darab terrakotta-párhuzamainak száma igen nagy, külön említést csak néhány fajansz-analógia érdemel, (Alexandria, Gr-R. Mus. 26363, kék fajansz amulett, m.: 10,5 cm; G. Tontcheva, Bull, Soc. Arch. Varna. 9, 1953, 117 kk.), amelyeknek alapján a budapesti amulettet is a korai császárkorra keltezhetjük. C. L. 4. Sarapis-büszt (28. kép). Castiglione László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M. : 3,7 cm. Zöld fajansz. Kivágott körvonalú dombormű ; a sima hátoldalon levő kerek lyukból következtetve applikáció céljára készült, de foglalatba erősítve amulettként is használhatták. A római császárkorban fénykorát élő Sarapis-tisztelet egyik legjellemzőbb vonása volt az istenhez fűződő személyes kapcsolat, híveinek az isten segítő és csodatévő erejébe vetett bizalma, ami többek között a nagyszámú kisméretű és hordozható Sarapis-képben, így araulettben (W. Hornbostel, Sarapis. Leiden 1973. 241, 2. jegyz., 380, 4. jegyz.) is megnyilvánult. A bemutatott példány a büszt-kivágás alakja és a fejtípus alapján a hadrianusi-koraantoninusi korra datálható, amely egyébként a fajánsz-ipar fokozatos kihalása miatt is körülbelül a datálás alsó határának vehető (a korabeli Sarapis-ábrázolásokhoz v. ö. W. Hornbostel, i. m. 214 kk.). C. L. d) VÁZÁK 1. Feketemázas guttus típusú edény. (29. kép) Castiglione László gyűjteménye. Alexandriai műkereskedelemből. M.: 9,05 cm. Vörösesbarna agyag, tompafényű máz. A szájperem egy darabja hiányzik. Kerek száj, fölfelé erősen szűkülő nyak, amelyet a válltól két barázda közt reliefgyűrű választ el. Oldalt gyűrű-alakú szalagfül, két barázdával. A test alul szögben hajlik be; alatta talp-