Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

21. Kerek kunyhó alakú lanterna. (22. kép) Castiglione László gyűjteménye. Medinet el Fayumban vétetett. M: 8,7 cm. Bőrbarna agyag. A tetején függesztő lyuk. A nyilvánvalóan kultikus célra, a mécsesgyújtással összekötött ünnepekre készült és vásárolt miniatűr lámpaházacskák (ezekhez újabban M. H. Groothand, Bull. Ant. Besch. 36, 1961, 71 kk) legegyszerűbb és leggyakoribb típusát (v. ö. W. Weber, Terrak. 464—465. sz. ; C. M. Kaufmann, Graeco-ägyptische Koroplastik. Leipzig 1915

2

. 67. t.) képviselő darab egy jóformán teljesen sima, négyszögletes ajtónyílású hengerből áll, amelyet lent és fent párkányok, az ajtó körül léckeret díszít és egy legömbölyített kúpos fedél zár le. A típus művelődéstörténeti jelentőségét az adja meg, hogy ennek az egyszerű és régészetileg különben megfoghatatlan kunyhótípusnak császárkori továbbélését bizonyítja. C. L. 22. Madarat tartó gyermek. (23. kép) Debrecen Déri Múzeum E. V. 27. M. : 14,5 cm. Szürkésbarna agyag, helyenként feketére színeződve, fehér bevonat, rózsaszín és vörös festés nyomaival. A test jobboldala és alsó része hiányzik; két részből, a hátoldal sima. A jellegzetesen kisded-öltözéket viselő gyermek nemét az alsótest hiánya miatt nem lehet megállapítani, tartásáról is inkább csak a párhuzamos gyermekszobrocskák nagy tömegére (pl. Alexandria, E. Breccia, Terrée. II. 240. sz.) és az infantilis korhoz illő tartásra gondolva mondhatjuk, hogy a földön kuporgó lehetett. Bal kezében madarat (kacsát?) tart, ami a görög világban a gyermekek széles körben ismert és ábrázolt játékszere volt ; különben legfeltűnőbb vonása a nagy koszorú, amely egy füzérből és egy lótuszlevélsorból áll, középen két lótuszbimbóval. A koszorúba vágták a függesztőlyukat, amelynek alapján a szobrocskát egy szentélyben felfüggesztésre szánt votiv-ajándéknak tekinthetjük. Ez a funkcionális adottság szolgálhat támpontul annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy lótuszbimbós fejdísz miatt a gyermeket indokolt-e esetleg Harpokratésnak nevezni? Erre semmi ok és szükség nincs, mert olyan votiv-szobrocska, amely a szakrális koszorúval ékesített kisgyermek képét egy szentélyben felállítva ábrázolja, a görög világban jól ismert kategóriába tartozik (v. ö. pl. T. Hadzisteliou-Price, BS A 64, 1969, 95 kk.), s a szülők gyermekáldással, a gyermek egészségével stb. kapcsolatos kívánságait vagy köszönetét volt hivatva kifejezni. írod.: Déri, Kat., 307, 27. sz. C. L. 23. Harpokratés-Hérakliskos álló szobrocskája (24. kép) Castiglione László gyűjteménye. Mit Rahinéban vétetett. M.: 16,5 cm. Vörösesbarna agyag, fehér bevonat nyomaival. A két negatív formából készült darab hátoldalán csak a fő részletek vannak bekarcolással jelezve; az előoldal formái is meglehetősen elmosódottak, az arc, a haj és a ruharedők bemélyedő vonalait mintázófával utána húzták. Mindez mutatja, hogy egy ismert típus (Berlin, Egyiptomi Múzeum 1. sz. 4567, W. Weber, Terrak. 105. sz.) erősen elkopott és a többszöri utánmintázás következtében összezsugorodott replikájáról van szó. Ilyenformán az i. sz. 2—3. sz.-nál korábbra nem keltezhető. A Héraklés buzogányát tartó Harpokratés-Hérakliskost három fő típusban ábrázolták a görög-egyiptomi terrakottaplasztikában (az állón kívül libán ülő, v. ö. J. Vogt, Exp. Sieglin. II, 2. 1924. 13, 99 old. XIV, 2. t., és mellkép, v. ö. E Breccia, Terrée. II. 49. sz.). Az ábrázolások legnagyobb része Ahnasban (Herakleopolis Magna) került elő (W. M. Flinders Petrie, Roman Ehnasya. London 1905. XLVI—

XLVII. t.), úgyhogy min-