Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

2. Aphrodite és Erős. (5. kép) Castiglione László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M. : 5,2 cm; töredék. A miniatűr dombormű az alexandriai luxusiparnak abba a csoportjába tartozik, amely fából készült koporsók, ládák vagy más bútorok és tárgyak rátétes díszítésére készült, kontúrban kivágott terrakotta plakettekből áll. (E. Breccia, La necropoli di Sciatbi. Le Caire 1912. 157 kk.) A világosbarna agyagot sárga bevonatra felvitt aranyfüsttel vonták be, hogy ezzel az aranyból készült fejedelmi dísztárgyakhoz tegyék hasonlóvá. A ruhátlan felsőtestű istennő derekán lazán átvetett lepel redőzete leginkább a IV. Ptolemaios uralkodása alatt készült fayence „Ptolemaios-kannák" királynő-alakjainak ruházatával állítható párhuzamba (D. B. Thompson, Ptolemaic Oinochoai and Portraits in Faience. Oxford 1973. No. 48. Pl. XIX.). Ennek alapján az i. e. 3. sz. végére keltezhetjük. Ábrázolásának tárgyára való tekintettel nem koporsó, hanem menyasszonyi ládika dísze lehetett, amely ilyenként kerülhetett egy görög nő alexandriai vagy alsóegyiptomi sírjába. C. L. 3. Trónoló Harpokratés. (6. kép) Castiglione László gyűjteménye. Alexandriai műkereskedelemből. M.: 12,4 cm. Barna agyag, fehér bevonat nyomaival, alul kis hiány, a hiányzó fejet stukkóval egészítették ki. Két részből készült; csak az előoldal van megmintázva, a hátoldal sima, kerek szellőzőnyílással; a darab alul nyitott. A görög—egyiptomi kisplasztika leggyakoribb szereplője, a gyermek Horus egyik óegyiptomi eredetű képtípusa él tovább a mereven frontális tartásban trónoló, ruhátlan, jobb mutatóujját szájához emelő fiúgyermekalakbçUï (v. ö. Weber, Terrak. 55,79 k., 135 kk.; G. Roeder, Ägyptische Bronzefiguren. Berlin 1956. 118. k). Jellegzetesen görög formájú viszont a trónus, és a klasszikus antikvitás, közelebbről a Ptolemaiosok uralkodói szimbolikájából származik a kettős bőségszaru (H. Möbius, Alexandria und Rom. München 1964. 27), valamint a globus, amely a gyermekisten lába alatt a világuralomra utal. A trónoló isten jobb oldalán domborművön megjelenített lótuszbimbó és -virág csoportozat kidolgozásának finomsága, valamint a kettős bőségszaru kizárólagosan ptolemaiosi asszociációja alapján a szobrocska a hellénizmus korában készülhetett, valószínűleg alexandriai műhelyben. C. L. 4. Horus felsőteste, a vállán ülő majommal. (7. kép) Castiglione László gyűjteménye. Alexandriai műkereskedelemből. M. : 8,7 cm; sz.: 9,1 cm. Vörös-barna tömör agyag, felületén fehér bevonat maradványaival. Hátul sima, kivágott dombormű. A párhuzamok alapján egy valószínűleg kuporgó és talán phallikus teljes figurává kiegészítendő darab viszonylagosan nagy méretével, a görög terrakottákhoz képest archaikus technikájával és az arc mintázásának kifejezetten a késői kori, saita kisplasztikára emlékeztető stílusával a graeco—egyiptomi terrakották egy jellegzetes csoportjához tartozik, amelynek létét és jellemző vonásait a kutatás már régen felismerte (C. C. Edgar, Greek Moulds. Cat Gén. Cairo 1903. p. XVI; W. Weber, Terrak. 74, k, Nr. 150.). A többnyire ifjúságfürttel ábrázolt, tehát Horus körébe tartozó, gyakran edénnyel, hangszerrel, a jelen esetben mulattató állatkával felszerelt, tehát valamely ünnep alkalmából készített és igen gyakran phallikus figurák egy termékenységi rítus votiv-tárgyai vagy másféle rekvizitumai lehettek. Készítésük idejét még a közmondásos egyiptomi konzervativizmus mellett sem képzelhetjük későbbinek a hellénizmus koránál, amidőn a saita hagyományok még elevenen éltek.