Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

5. Fekvő szfinx. (8. a—b kép) Kákosy László gyűjteménye. Mit Rahinében vétetett. M. : 4,6 cm; h: 6,5 cm. Vöröses-barna agyag, vörös festés nyomaival. Három negatív formából készült tömör szobrocska, a hagyományos óegyiptomi szkéma szigorúan frontális és mozdulatlan tartásában. Párhuzamai közül egy berlini (W. Weber, Terrak. 418. sz.) és egy genfi példányra, (W. Deonna, RA 1924, 76, 301. sz.) továbbá a Kákosy-gyűjtemény egy másik, azonos darabjára lehet utalni. A saita plasztikára emlékeztető archaikus típusa alapján a darab valószínűleg a Ptolemaios-korban készült, bár erre a görög-római Egyiptomban egymás mellett élő különböző művészeti stílusok miatt konkrét bizonyítékot nem igen lehet találni. Mindenesetre érdekes, hogy abban az időben, midőn nemcsak a görög női szfinx, hanem a régi egyiptomi szfinx ábrázolásának oldottabb formái is széltében elterjedtek az országban, még mindig továbbélt az óbirodalmi képtípus (az egyiptomi szfinxről lásd: U. Schweitzer, Löwe und Sphinx im alten Ägypten. Hamburg 1948; S. Hassan, The Great Sphinx and its Secrets. Cairo 1953; A. Dessene, Le sphinx. Paris 1957). C. L. 6. Földön ülő ruhátlan Harpokratés amphorával. (9. kép) Castiglione László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M: 5,5 cm. Fényes vörös felületű, helyenként feketére színeződött agyag. Két negatív formából; hátoldalán csak a fej és az amphora kilátszó része van hanyagul megmintázva, az egyébként sima hátsó oldal legnagyobb részét a kerek szellőzőnyílás foglalja el. Az előoldal formái a darab méretéhez képest élesek és pontosak, s megfelelnek annak a jó színvonalnak, amit a hasonló technikával készült vörösmázas graeco—egyiptomi terrakotta-csoport képvisel. E csoport technikája és stílusa (P. Graindor, Terres cuites de l'Egypte gréco-romaine. Antwerpen 1939. 17, 56), valamint a gyermekisten kezében tartott amphora típusa is a későhellénisztikus korszakra vall. A darab legközelebbi párhuzamát, a volt Sieglin-gyűjtemény egyik példányát J. Vogt publikálta (Exp. E. v. Sieglin II, 2. Leipzig 1924. 12 és 102. old. XVIII. t. 2). C. L. 7. Ülő iskolásgyermek, valószínűleg leányka, ölében diptychonnal, mellette bal térdére felágaskodó kiskutyával, magas bázison. (10. kép) Castiglione László gyűjteménye. Medinet el Fayumban vétetett. H: 8,3 cm. Barna agyag; két részből készült, alul nyitott, hátul sima, kerek szellőzőnyílással. Legközelebbi párhuzamát a leideni gyűjteményben találjuk. (W. D. Van Vijngaarden, De grieks— egyptische terracotta's in het Rijksmuseum van Oudheden. Leiden 1958. 81. sz. XIX. t.) A szobrocska átmeneti típusát képviseli annak a sorozatnak, amely a közismert korahellénisztikus és Alexandriában jól ismert ülő iskolásgyermekterrakottáktól (E. Breccia, La necropoli di Sciatbi. Le Caire, 1912. 481. sz. V. ö. a kyrenaikai példánnyal: R. A. Higgins, Greek Terracottas. London 1967. Pl. 64. C. p. 133) a császárkori, teljesen frontálisan és jellegzetesen római típusú (díszsávokkal ellátott) tunikában ábrázolt típushoz vezetett. A budapesti és leideni példány ezek szerint késő hellenisztikus, vagy méginkább koracsászárkori lehet. C. L. 8. Kuporgó kisbaba. (11. kép) Debrecen, Déri Múzeum E. V. 41. M: 8,3 cm; sz: 7,9 cm; vast: 4,4 cm. Téglaszínű agyag, fehér bevonat maradványaival. A két negatív formából készült és alul nyitott figura (a két fél el választóvonala haránt