Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
KAPOSY VERONIKA: André Le Brun rajzai a Szépművészeti Múzeumban
készített, melyet később újból megrajzolt biszterrel és tollal az egyes motívumokat összekombinálva és az alakok elhelyezését megváltoztatva. XVIII. századi olasz rajzaink közül emeltük ki a „Paris ítélete" című lapot, 20 melyet eddig mint 1800 körüli olasz mester alkotását tartottunk nyilván (130. kép). 21 A sárgás színű hígított biszterrel, tollal és ecsettel készült rajz, a helyenként foltos lavírozás Le Brun leningrádi és varsói rajzaira is jellemző. Az antikizáló figurák görögös arcéle, a két. rövid vonallal jelzett száj, a csigákba göndörödő haj elszabadult fürtjei, az alakok aránya, nyúlánk testalkat, hosszú, vékony karok, merev lábtartás, a bőredőzetű leplek, mind a művész ábrázolásmódjának sajátosságai. A téma megválasztása, mely a XVIII. század végén igen kedvelt volt, az egy síkba helyezett alakok, s a jelenet ovális kompozícióba rendezése egy neoklasszicista dombormű tervezetét mutatják. Le Brun művének alapgondolatát a Villa Medici 22 Paris ítéletét ábrázoló szarkofágja adhatta, 23 de ismernie kellett Marc Antonio Raimondi hasonló tárgyú metszetét is (129. kép). Ezt bizonyítják a megegyező részletek, de a változtatások is a metszeten látható elrendezésből indulnak ki. így a rajzon a művész megtartotta Paris alakjának elhelyezését, mozdulatát, lábtartását. Eltért azonban attól, mikor a figura törzsét oldalt fordította, s ezáltal a felsőtest kissé elrajzolt. A Paris kezében lévő kampósbotot felfelé fordította, s ezzel a bal kéz tartása is megváltozott. A jelenet ovális keretbe szorítása szintén bizonyos módosításokat tett szükségessé. A három nőalak új elrendezése folytán az almát átvevő Aphrodite közelebb került Parishoz, s a háttal álló Pallas Athene — ki itt attribútumait is viseli — Parisra tekint, s így arcát profilban láthatjuk. A metszeten Parishoz legközelebb álló, szembe forduló istennő a kép jobb szélére szorult, testét lepel burkolja, kezét arcához emeli. Raimondi lapján a felhők között Helios és Zeus jelenik meg, míg a rajzot már csak két puttó egészíti ki. A koszorút tartó amorett mintája a metszeten a földön álló Amor lehetett, félrehajtott fejük, testés lábtartásuk megegyezik. XVII. századi francia rajzok között, mint La Fage követőjének munkáját őrizte gyűjteményünk a „Küzdő görögök" 2/1 című nagyméretű tollrajzot (132. kép). A kompozíció, a rajzolás és szerkesztés módja, s végül maga a papír alaposabb megvizsgálása arra a következtetésre vezetett, hogy XVIII. századi művel állunk szemben. Az alakok lendületes mozgása közben megfeszülő inakat és izmokat egyenes és rövid hullámos vagy kampóhoz hasonló vonalakkal érzékelteti a művész. Jellegzetesen szobrászi felfogásra vall a mozgalmas jelenet egy síkba komponálása, ami a domborművekhez készített tanulmányrajzoknál figyelhető meg. A küzdő és vonuló figurák két sávban helyezkednek el és különböző léptékűek, akárcsak az antik szarkofágoknál. A felső részben lévő alakok lendületes, de meg-megszakított kontúrvonala, a harcosok testábrázolásának nyugtalan szövevényes vonalrendszere, a ruharedők töredezett, merev ráncai, az 20 Ltsz. K. 58.34. 403 x 308 mm. Wiesböck, majd Delhaes-gyűjtemény. Hátlapon későbbi ceruzaráírás ,, Andreas le Bruyn". Ugyancsak a hátlapon Hoffmann Edith írásával „Lafosse? Artaria Lagerkatalog. 1900—01. XIII. tábla. 1052. sz." A megjelölt helyen „Áldozat Venusnak" címmel valóban egy A. Le Brun rajz látható, melyet Ch. de Lafosse-ként árvereztek, a lap „Áldozat Pánnak" című párdarabjával együtt (id. h. kat. sz. 1053). 21 A passepartout-n „Giuseppe Cades?" neve szerepel. 22 Egyik varsói lapjának versoján szintén említi a Villa Medicit. Sawicka, S.: I. m. 93. Nr. 4. 23 Robert, C: I. m. II. Berlin, 1890. 13—14. Nr. 11. Taf. V. 24 Ltsz. 2864, toll, tus, 445 x 635 mm. Az Esterházy-gyűjteményből, ahol mint La Fage szerepelt (II. 14.).
