Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
KAPOSY VERONIKA: André Le Brun rajzai a Szépművészeti Múzeumban
árnyékolást jelző sűrű szálkás vonások Le Brun tollrajzaira jellemzőek. A homlokba hulló göndör hajzat, szögletes ujjú vaskos kezek, csontos lábfejek, egyenes vonallal jelzett homlok, közvetlenül a szemöldök alá helyezett szemek, mind olyan jellegzetes módja az ábrázolásnak, melyet varsói 25 és leningrádi 213 (131. kép) rajzain egyaránt fellelhetünk. A megegyező stílussajátságok ellenére rajzunk előadásmódja nyugodtabb, gondosabb, mint pl. a lengyel gyűjteményekben lévő rutinos gyorsasággal készült, ecsettel lavírozott vázlatok. Az az elgondolás, hogy kompozícióját a szarkofágok mintájára szerkeszti, arra enged következtetni, hogy rajzunk Le Brun fiatalkori alkotása, első itáliai tartózkodása idején, tehát lengyelországi útját megelőzően, mindenesetre 1768 körül készülhetett. Ugyanekkor keletkezett a rajzunkkal azonos stílussajátságokat mutató „Tengeri istenek és nimfák" harcát ábrázoló lap (133. kép), mely 1967-ben a brémai Kunsthalle és a zürichi Kunsthaus „Handzeichnungen Alter Meister aus schweizer Privatbesitz" című kiállításán J. Ph. Caresme (1734—1796) neve alatt szerepelt. 27 Az 1770 körül készült leningrádi, budapesti (131. és 132. kép) és a kissé későbbi lengyelországi lapokkal való szoros kapcsolatát tekintve, valamint a tőle igen eltérő stílusú és technikájú szignált Caresme-rajzok ismeretében ezt a lapot is André Le Brun oeuvre-jébe sorolhatjuk. A budapesti Szépművészeti Múzeum hat lapja több oldalról illusztrálja a XVIII. század fordulóján működő szobrász rajzoló-művészetét; nemcsak az általa használt különféle technikákat képviselik — így vörös kréta, toll, ecsettel lavírozott biszter vagy tusrajzok, — de megoszlanak aszerint is, hogy vannak közöttük tanulmány céljából készült pontos másolatok, antik mintára készült vázlatok és önálló kompozíciók is. Le Brun rajzstílusának alakulásáról is bizonyos átfogó képet kapunk, ha elsőként a „Küzdő görögök" című lapot tekintjük, mely még a XVIII. századi francia szobrász-rajzokhoz kapcsolódik (így pl. rokon az előtte néhány évvel Rómában dolgozó L. F. La Rue rajzmodorával), majd összevetjük a Paris ítéletét ábrázoló lappal, mely kora neoklasszicista stílusának jellegzetes alkotása. KAPOSY VERONIKA 25 Legközelebbi analógiái Neptun-kút tervrajza, Szt. Jeromos, a varsói Egyetemikönyvtár rajzgyűjteményében. Sawicka, S.: I. m. Nr. 25, 27, II. 31, 30. és a krakkói Czartoryski-gyűjteményben Herkules és a kentaurok. Sawicka, S.: I. m. Nr. 26. II. 32. 20 Pl. Bacchanáliát ábrázoló rajza 1770-ből, a leningrádi Eremitage gyűjteményében. Dobroklonsky, M. V.: I. m. Pl. 34. 27 Ausstellungen Bremen: 16 April bis 21. Mai 1967, Kunsthaus Zürich: Mitte Oktober bis Mitte Dezember 1967. Nr. 37. Technikájának leírása is megegyezik a Le Brun-nél használatos barna színnel készült tollrajzokkal, melyet itt pirossal lavírozott. A lap mérete 400 x 620 mm, ami közel olyan nagyságú, mint a Szépművészeti Múzeum hasonló időben készült rajza. A lap azonban korábban Fragonard műveként is szerepelt egy Bacchanáliát ábrázoló rajzzal együtt Berlinben. Max Perl Auktion 11. am 8 und 9 November 1926. Nr. 225, 225/a. A katalógus egyébként a lapok Le Prince attribucióját is említi (1871-ben Miethke és Wawra-nál).
