Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Pedro Nuhez de Villavicencio, Murillo követője
az eredetitől 1 ' 1 — Sevillába tért vissza és ott Murillo barátjának és tanítványának nevezték. Palomino is, Ceán is csak azt írja, hogy kezdeti festészeti gyakorlatai után Máltán tanult Mattia Pretinél, majd visszatérve Sevillába, a festészetet Murillo vezetése alatt művelte. Római útja során ismételten az olasz festészet hatása alá került. 14 Ez magyarázná a fiatalon Mattia Pretit utánzó és másoló képeit, mint a már említett Magdolnát, a második tartózkodás pedig olyan jellegű képeket, mint a budapesti, a modenai és talán a római „Koldúsfiú", melyen Murillo hatása is érződik. Nuhez témáit — a néhány egyházi rendeltetésű kép mellett — elsősorban Murillo életképeihez igazítja, de az életképhez, mint műfajhoz Caravaggio korai városi csavargókat ábrázoló jelenetei és Guercinónak, főként rajzokban és metszetekben fennmaradt genre-jelenetei is nyújthattak ösztönzést (100. kép). Festésmódja mesterénél kissé felszínesebb, a finom színátmeneteket mellőzi. Továbbfejleszti azt a hígabb, a tenebrizmustól eltávolodó modort, mely Murillo későbbi képeit is jellemzi. A fiatal Murillo erőteljes realizmusa, mely olyan művekben, mint a Louvre-beli ..Cuisine des Anges" még Velázquez sevillai bodegónjainak legjobbjaira emlékeztet, Nuhez képeiből teljesen eltűnik. Édeskés és kellemkedő lesz, a sevillai rongyos csavargógyermekeket, a pikareszk novellák koldusait a valóságtól eltávolodva, rózsaszínű fátyolon keresztül mutatja be. Nuhez de Villavincencio, mestere nyomdokain haladva a genreszerű képmásokból csoportokat komponál, de ezeket a csoportokat rendszerint továbbfejleszti és dekoratív-narratív képeket alkot belőlük. A pikareszk novellák ragyogó nyerseségét, életszagú valóságábrázolását veszi ugyan helyzetképeihez alapul, de a puszta történet megszelídített bemutatásán kívül a realista társadalomábrázolás eme csúcsaihoz más nem köti ezeket az életképeket. Nuhez de Villavicencio még jobban eltávolodik mindkét kiinduló pont: a velázquezi bodegón és a Celestina, a Lazarillo de Tormes vagy a Példás elbeszélések alakjaitól. Osztrigaevő, kockázó, mulatozó koldúsgyermekeinek arca gyakran torz mosolyra görbül vagy olyan helyzeteket ábrázol, melyek már maguk is groteszkek vagy visszásak. Murillo színeinek lágysága, a mosolyba húzódott szájszegletek sejtelmessége, mely legkiválóbb genre-képein, mint pl. a washingtoni „Két nő ablakban"-on vagy a dulwichi „Virágárus leányká"-n elragadják a szemlélőt — Nuheznél erőltetette és üressé válik. Pedig valószínűnek látszik, hogy Nuhez Murillo műtermében festett, ugyanazokat a modelleket használta fel, és nem egy darabja mesterének szeme előtt készülhetett. De Nuhez már a következő nemzedék, akinek Murillo puhán olvadozó színei, a barnás-bizonytalan hátterek, a felhőkön lebegő éteri figurák nem eszményei. Az olasz festészet is erős hatással volt ifjúi tanuló éveire. Bár ma Mattia Preti 13 „ .. . después de haber tenido algunos principios en Sevilla, se aplicó en Malta a la escuela del Caballero Matías . . . que fué de la misma Orden y eminente pintoi; y aprovechó tanto en el arte nuestro Don Pedro, que en especial las cosas que copiaba de su maestro no se distinguien de los originales. De esta clase vi yo una Santa Maria Magdalena de su mano; que verdaderamente la tuve por el Caballero Matías.'' I. m. 351. Mattina Preti Magdolna képéről részletesen ír Frangipane, i. m. 90. ''' Nunez de Villavicencio római tartózkodását már a Thieme-Becker Lexikon is említi, majd hivatkozik erre a római Galleria Pallavicini katalógusa és ezt közli újabban: Held, J.: European and American Paintings. Museo de Ponce, Puertc Rico. Catalogue. I. Ponce, 1965. 127. Rómában megismerhette a többi között Guercinónak a Casino Ludovisi részére készített falképeit, melyekről egy-egy motívumot átvett életképeibe is.
