Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
GERSZI TERÉZ: A rudolfinus tájfestők kölcsönhatásának problémája
pel ugyan, de azzal a megjegyzéssel, hogy az ábrázolt motívumoknak és a kompozíciónak ifj. Paulus van Vianen erdőábrázolásaira emlékeztető vonásai alapján az utóbbi mester szerzősége sem kizárt. (Az említett analógiák az utrechti múzeumból és egy amszterdami magángyűjteményből id. Paulus van Vianen művei, és nyilvánvaló, hogy a katalógus szerzője tévesen hivatkozott ifj. Paulus van Vianenre, mint e művek mesterére.)4 A rajz valóban hasonló — motívumai és kompozíciója tekintetében — Van Vianen erdőábrázolásaihoz, különösen a már említett, hat laphoz,amelyek közül a katalógus által is idézett — utrechti rajzzal való rokonsága a legfrappánsabb. A két rajz között azonban lényeges eltérés mutatkozik a rajzstílust illetően: Savery ábrázolása a nála szokatlan egyszerűség és valószerűség ellenére sem olyan természetes, mint Van Vianené, mivel a néhol erőteljesebben húzott kontúrok bizonyos dekorativitást eredményeznek, a részletek rajza (így pl.a lombozaté) pedig kalligrafikus jellegű. A rajzstílus különbségeiből és a motivális, kompozíciós hasonlóságból adódó kettősség alapján arra következtethetünk, hogy Savery Van Vianen tájvázlatainak a hatása alatt készítette ezt a művét, Ugyanígy Van Vianen rajzaival való kapcsolatokra mutat Savery Hegyi út fenyőkkel című lapja (Berlin, Staatliche Museen, Kupferstichkabinett, 86. kép). 2ü amely Vianen olyan jellegű ábrázolásaira emlékeztet, mint a Hegyoldal erdővel (Berln, Staatliche Museen, Kupferstichkabinet, 87. kép). 27 Saverynek ezt a rajzát „Reiseskizzének'" tartják, mindenesetre különbözik zsúfolt, dekoratív hatású, stilizált formákat mutató manierista ábrázolásaitól, és közelebb áll a valósághoz, amelynek ábrázolásában — mint e két rajz rokonsága is jelzi — Van Vianen természet utáni tájvázlatai szolgálhattak mintaképül. A motivális és kompozíciós összefüggéseken kívül Savery rajzstílusának természetesebbé, kötetlenebbé válásában is szerepe lehetett Van Vianen sokszor szinte impresszionisztikus hatású, könnyed tollrajzainak. Az Albertina egyik sziklarészietet ábrázoló krétarajza (88. kép) 28 — könnyed, leheletfinom vonalkkákkal jelzett növényekkel — Van Vianen rajzstílusának hatását bizonyítja. Savery sokarcú, zseniális rajzoló volt, aki érzékenyen reagált a különféle hatásokra, és egyidőben többféle rajzmodort alkalmazott a rajz típusának, rendeltetésének, témájának megfelelően. Oeuvre-jének erre a sokoldalú gazdagságára, amelyben a különféle hatások és új elemek sajátos stílussá ötvöződtek, már Spicer is felhívta a figyelmet. 29 Van Vianen hatása Savery sokfelé orientálódó művészetének csak egy részét, közvetlenebbül a valósághoz kapcsolódó tájrajzait érintette, nem pedig rajzművészetének egészét. Metszetekhez készült előrajzait például továbbra is a dekoratív elemek hangsúlya és a stilizált formák ábrázolása jellemezte. A rajzai után készített rézmetszetek között egyszerű motívumaival, átAz utrechti múzeum katalógusában (Catalogus van Schilderijen. Utrecht, 1952. kat. sz. 688) Paulus van Vianen erdei tájrajza ifj. Paulus műveként szerepel, valószínűleg ennek alapján történt a két művész összecserélése a rotterdami katalógusban. 25 lásd: 10. jegyzet, 26 Die holländische Landschaftszeichnung 1600—1740. Hauptwerke aus dem Berliner Kupferstichkabinett. Staatliche Museen Preussischer Kulturbesitz. Berlin, 1974. kat. sz. 178. 4 kép. 27 B o c k, E. — R o s en b e r g, J.: i. m. 57. (Ltsz. 13617). 28 Hegyi táj. Fekete és vörös kréta. 310 x 203 mm. Ltsz. 17547. Wien, Albertina. — Schönbrunne r, J. — Meder, J.: Handzeichnungen alter Meister aus der Albertina und anderen Sammlungen. Wien, 1896. kat. sz. 1190. — Erasmus, K.: Roelant Savery: Sein Leben und seine Werke. Halle, 1908. kat. sz. 81. — Roelandt Savery (katalógus) Gand. 1954. kat. sz. 123. 29 Spicer, J.: i. m. 25.
