Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
GERSZI TERÉZ: A rudolfinus tájfestők kölcsönhatásának problémája
amelyről Egidius Sadeler rézmetszetet készített 19 és egy négy lapból álló sorozat egyik darabját az innsbrucki Ferdinandeumban (84. kép). 2 " Savery kedvelt motívumai közé tartozott az előtérben ábrázolt szikla, amely érdekes struktúrájával alkalmat adott a bizarrá fokozott formák ábrázolására. A sziklamotívum Stevens művein általában kisebb szerepet játszott; a budapesti gyűjtemény két Stevens-lapján azonban Savery kompozícióinak hatására főtémaként szerepel. 21 A két lavírozott tollrajz közül különösen az itt közölt (85. kép) 22 emlékeztet — nem csupán a motívum, hanem a képkivágás és a komponálás szempontjából is — Savery azon sziklaábrázolásaira (a berlini, drezdai, hamburgi, leningrádi és párizsi gyűjteményekben), amelyeken a formák fantasztikuma mellett a valószerűségre való törekvés is megfigyelhető a plasztikus tömbszerűség és a törésfelületek érzékletes ábrázolása által. A Van Vianen és Savery műveiből kapott ösztönzések, motívumátvételek sorát még folytathatnánk, mindebből is világossá válik azonban, hogy a két művész alkotásai milyen nagymértékben és milyen irányban befolyásolták Stevens fejlődését. Főként Van Vianen rajzainak lehetett nagy szerepe abban, hogy az egyoldalúan manierista szemléletű mester érdeklődése a XVII. század első évtizedétől kezdve egyre erőteljesebben a természeti valóság felé fordult, amely egyrészt kompozíciói leegyszerűsítéséhez, másrészt a ,, Nahlandschaft" alkalmazásával az egyes motívumok anyagszerűbb és természethűbb ábrázolásához vezetett. Feltehető, hogy topográfiai hűségű prágai és brüsszeli városrészeket ábrázoló rajzait szintén két művésztársa városábrázolásainak a hatására készítette. Még termékenyebb és sokoldalúbb kapcsolat alakult ki Van Vianen és Savery között. A művészettörténeti szakirodalom nagy jelentőséget tulajdonít Savery azon tájrajzainak, amelyeket a császár megbízásából Tirolban készített. A fennmaradt, ismert rajzoknak nagy része — amelyeket ezzel az utazással hoznak összefüggésbe — nyilvánvalóan nem közvetlenül természet utáni tanulmány, hanem hegyi, erdei tájmotívumoknak felhasználásával készült stilizált, dekoratív hatású ábrázolás. Csak nagyon kevés olyan lap ismeretes, amelyek közvetlen természetmegfigyelésre vallanak és kitűnnek a többiek közül egyszerű kompozíciójukkal, valósághű ábrázolásmódjukkal. Ezeknek még egy jellegzetességük van: erősen emlékeztetnek Paulus van Vianen Salzburg környékén készült alpesi tájrajzaira mind az ábrázolt motívumokat, mind a természetkivágást és az ábrázolásmódot illetőleg. Van Vianen 1603 decemberétől Prágában élt, Savery tehát 1604 és 1608 közé tehető tiroli útja előtt már megismerhette aranyműves kollégája vonzó táj rajzait, és amint a következőkben kiderül, ezek hatással is voltak rá. Ezt a feltételezésünket az a tény is támogatja, hogy a két művész alkotásait néhány esetben összecserélték, illetve egy-egy rajz szerzősége mindmáig tisztázatlan. Ilyen problematikus rajz például az egykor Sir B. Ingram tulajdonában lévő Erdei táj, 2:i amely a rotterdami kiállítás katalógusában Savery műveként, szere20 Vízparti táj. Toll, barna. 141 x 189 mm. Ltsz. 206. Innsbruck, Ferdinandeum, Tiroler Landesmuseum. 21 G e r s z i, T. : i. m. kat. sz. 251, 252. 22 Vízesés sziklák között. Toll, szürke, vízfestékkel lavírozva. 302 x 161 mm. Delhaes-gyűjt. Ltsz. 1375. Budapest, Szépművészeti Múzeum. 23 50 tekeningen uit vier eeuwen uit de verzameling van Sir en Lady Ingram in het Museum Boymans-van Beuningen te Rotterdam en Amsterdam. 1961. kat. sz. 80. 17. kép.
