Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
GERSZI TERÉZ: A rudolfinus tájfestők kölcsönhatásának problémája
növényzet ábrázolásmódja szinte szignatúraszerű egyértelműséggel Stevensre vall. Az ábrázolt motívum és a képkivágás viszont Stevensnél teljesen szokatlan. A reá jellemző motívumzsúfolással szemben itt természetes, levegős elrendezés, a részletek fantasztikus formációvá stilizálása helyett azok egyszerű, valószerű ábrázolása figyelhető meg. Ezekre, a Stevensnél szokatlan jellegzetességekre idegen inspiráció feltételezése adhat csak magyarázatot, és itt ismét Van Vianen rajzaihoz kell visszatérnünk. Az ő sziklatanulmányaira, s közöttük különösen egyik berlini lapjára (81. kép) 1:1 emlékeztet Stevens drezdai rajza. A motívumazonosságon és szerkezeti hasonlóságon túl a növényzettel benőtt sziklatömb és a háttéri, alig jelzett táj ábrázolásmódja annyira rokon szellemű a két rajzon, hogy Van Vianen természetstúdiumainak ösztönzését kell feltételeznünk: vagy olyan értelemben, hogy ezeknek ismeretében maga is próbálkozott természet utáni rajzolással, vagy pedig Van Vianen egy bizonyos ábrázolása szolgált számára előképül. Ennek a rajznak az ismerete alapján arra kell gondolnunk, hogy Stevensnek lehetnek még további, részletmotívumokat ábrázoló, tárgyilagos megfigyelésen alapuló vázlatai is, amelyek azonban ma még ismeretlenként vagy más néven lappanganak a különböző rajzgyűjteményekben. Roelandt Savery műveként szerepel a drezdai gyűjteményben Stevensnek egy vázlatos, erdei tájat ábrázoló tollrajza (82. kép). 1 ' 1 Feltehetően a Saverynél gyakori dekoratívhatású, nagy fa motívuma alapján tarthatták e művész munkájának. Vázlatossága szokatlan Stevens oeuvre-jében, de azért erre is találunk analógiákat, így pl. az amszterdami Rijksprentenkabinet ,,Falurészlet"-ét. J) A csak főbb motívumok jelölésére szorítkozó tollrajz és a könnyed, festői lavírozás mesteri kombinációját gyakran találjuk Van Vianen rajzain, t(i ennek alapján feltételezhetjük, hogy ez a Stevensnél rtikán előforduló technikai megoldás ugyancsak aranyműves kollégája műveinek hatását bizonyítja. Stevens Savery művészetéből is merített ösztönzést; műveiből átvett bizonyos motívumokat és alkalmanként felhasználta szerkesztési megoldásait. Már Stevens Drezdában lévő Erdei tájával kapcsolatban említettük, hogy egy-egy előtéri fa motívuma az ágak és gyökerek fantasztikussá stilizált formáival, Savery példája nyomán jelent meg kompozícióin. Feltehetően ugyancsak ilyen Saveryre emlékeztető motívumok alapján tartják e mester művének az egykori Lugt-gyűjtemény (Paris, Fondation Custodia) egyik erdőrészietet ábrázoló lapját (83. kép). 17 A fák lombkoronáinak rajza azonban kétséget kizáróan Stevensre vall a kompozíció jobb oldalán látható jellegzetes „saverys" motívum, az állat alakú facsonk ellenére is, amely egyébként Stevensnek egy másik rajzán is látható a bécsi Nationalbibliothekban (Handschriftensammlung, Atlas Blaeu). 18 A párizsi rajz Savery által inspirált motívumainak variációiként és egyben e lap analógiáiként említhetjük Stevens egyik rotterdami rajzát, 13 B o c k, E. — Rosenberg, J.: i. m. 57. (Ltsz. 13620). M Erdei táj. Toll, barna, barnával lavírozva. 185 x 312 mm. Ltsz. C 929 (Roelandt Saveryként) Dresden, Kupferstichkabinett. 15 Z w o 11 o, A. : i. m. 1968. 206. kép. 1li Talán elég itt utalnunk Van Vianennek a budapesti gyűjteményben (G e r s z i, T. : i. m. kat. sz. 303, 304) és a berlini Kupferstichkabinettben található néhány rajzára) B o c k, E. — R o s e n b e r g, J. : i. m. 57. (Ltsz. 13614, 13621). 17 Erdőrészlet. Toll, barna, vízfesték. 143 x 187 mm. Ltsz. 1990. (Roelandt Saveryként) Paris, Fondation Custodia (Lugt-gyűjt.) Institut Néerlandais. IH Franz. H. G.: Meister der spätmanieristischen Landschaftsmalerei in den Niederlanden. Jahrbuch des Kunsthistorischen Institutes der Universität. Graz. 3—4. Graz, 1968/69. XXXV. tábla, 51. kép. 19 Z w o 11 o, A.: i. m. 1968. 214—215. kép.
