Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

GERSZI TERÉZ: A rudolfinus tájfestők kölcsönhatásának problémája

mintaképe, hanem mindent egyforma részletességgel rajzolt meg, és a kompozíciót a jobb oldalon staffage alakokkal egészítette ki. Ebből és az egyöntetűen gondos kidolgozásból arra következtethetünk, hogy metszetelőkészítő rajznak szánta. A prágai gyűjtemény további két, erdei tájat ábrázoló Stevens-rajzát,

8 amelyeknek Van Vianenre emlékeztető stílusára már An Zwollo is rámutatott,

9 szintén Van Vianen elveszett rajzai utáni másolatoknak tartom (77. kép). Ugyanis a valósághű, egyszerű kompozíció, a természetmegfigyelést tükröző, tárgyi lagosan ábrázolt részletek nem Stevensre, hanem Van Vianen tájrajzoló művészetére vallanak. A rajzmodor, az egyes részletmotívumok stilizáltsága viszont egyértelműen Stevensre jellemző. Mindkét ábrázolás, amelyek közül az egyiket már An Zwollo publikálta, különösen Van Vianen hat, erdei részletet ábrázoló rajzára

10 emlékeztet mind a motívumok, mind pedig a kompozíció szempontjából (78. kép). Ezek a lapok — több más, azóta elveszett rajzzal — közös vázlatkönyvbe tartozhattak. Stevens két prágai másolata Van Vianennek ilyen elveszett vázlatlapjai után készülhetett. Stevens másolatai és a Van Vianen rajzainak hatására készült alkotásai közötti különbséget jól szemlélteti a publikált prágai kópia és az egyik budapesti rajz összehasonlítása (79. kép).

11 Az előbbi csupán a rajzmodorban tér el Van Vianen ábrázolásaitól, az utóbbi a braunschweigi laphoz fűződő motivális és kompozíciós rokonsága mellett is egész koncepcióját tekintve jellegzetes manierista alkotás az egyes formai elemek Stevensre jellemző stilizáltságával. Ez a patakrészietet ábrázoló budapesti rajz még egy fontos szempontra felhívja a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy Stevens művein a XVII. század első évtizedétől kezdve egyre gyakrabban találkozunk a közelről ábrázolt tájrészlet ábrázolásával az előző évtized uralkodó „Fernlandschaftjaival" szemben. Ez a változás is jelzi, hogy a természeti részletek nála is fokozottabb figyelmet kaptak és többé nem csupán a manierista kompozíció dekoratív hatását szolgáló elemeként szerepeltek. Ebben az átalakulásban Van Vianen részletstúdiumainak szintén példaadó szerepe lehetett. Stevensnek közvetlen természet utáni részlettanulmánya mind ez ideig nem bukkant fel, jóllehet kompozícióiban a valóságmegl'igyelés észrevehetően fokozódott. A drezdai rajzgyűjteményben van azonban egy sziklarészletet ábrázoló tollrajza, amely már közel áll a természettanulmányhoz (80. kép).

12 A rajz egyébként Jan Brueghel műveként szerepel a drezdai gyűjteményben, bár a 8 P. Stevens: Erdőrészlet ledőlt fával. Toll, barna, barnával lavírozva. 179 x 285 mm. Ltsz. K. 24801. Praha, Národni Galerie. P. Stevens: Erdőrészlet patakkal. Toll, barna, barnával lavírozva. 174 x 285 mm. Ltsz. K. 24802. Praha, Národni Galerie. — E. Fucikova: Kresby z doby mezi renesanci a barokem. Nizozemsti a nemecti mistri 2. poloring 16. a pocatku 17 stoleti v. ceskoslovenskijck sbirkách. Praha, 1966. 182. 183. '•'Zwollo, A.: Pieter Stevens. Neue Zuschreibungen und Zusammenhänge. Umeni, XVIII. Praha, 1970. 252. o. 8. kép. 10 A hat, nemcsak motívumát, hanem papírját, méreteit és technikáját tekintve is összetartozó rajz különböző gyűjteményekben található: Amsterdam, Rijksprentenkabinet ('31; 185), Berlin, Staatliche Museen Kupferstichkabinet (13617), Braunschweig, Herzog Anton Ulrich-Museum (71), Koppenhága, Kgl. Kobberstiksamling (Tu 65—2), Stockholm, Perman-gyűjt., Utrecht, Centraal Museum (688). — G e r s z i, T.: Netherlandish Drawings in the Budapest Museum. Sixteenth Century Drawings. Amsterdam —New York, 1971, 98. 11 G e r s z i, T. : i. m. kat. sz. 249. 12 Sziklarészlet pillantással egy völgybe. Toll, barna. 200 x 316 mm. Ltsz. 1937— 731 (id Jan Brueghelként) Dresden, Kupferstichkabinett.