Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
GERSZI TERÉZ: A rudolfinus tájfestők kölcsönhatásának problémája
son azokra az objektív okokra, azaz e mesterek művei közötti rokon vonásokra, amelyek alapján a pontatlan meghatározások létrejöttek. Vizsgálódásunk során csak rajzokkal foglalkozunk, mivel ezeknek a mestereknek az oeuvre-jében a rajzoknak nagyobb jelentőségük volt, mint festményeiknek. Átmeneti korszakokban általában megfigyelhető, hogy a rajzművészet középponti jelentőségre tesz szert; mivel az újszerű megoldások kikísérletezéséhez a rajz alkalmasabb médium. Már An Zwollo is rámutatott arra Pieter Stevens munkásságával kapcsolatban, hogy rajzai sokkal hívebben tükrözik művészi egyéniségét, mint festményei.- Roelandt Saverynél hasonló a helyzet: rajzai festményeinél jóval szélesebb körű érdeklődésről, többirányú művészi kísérletezésről és párhuzamosan különböző rajzstílus alkalmazásáról tanúskodnak. 3 Stevens 1590 és 1600 között készült rajzai az ábrázolt motívumok és a kompozíciós típusok szempontjából sokféle művészi hatás befogadására kész, még kialakulatlan művészegyéniségre vallanak. Rajzstílusa viszont már ebben az évtizedben is homogénebb jellegű és a bruegeli hagyományok, valamint a Bril testvérek hatásának ellenére is egyéni karakterű. Lényeges változás rajzstílusában csak a XVII. század első évtizedében figyelhető meg: a kötött, szabályos vonalrendszeren alapuló rajzi struktúra egésze fellazult, kifejezőbbé vált. Vonalai könnyedebbek, szeszélyesebbek lettek, és alkalmasabbá váltak a fény- és a festői hatások érzékeltetésére. Rajzstílusa átalakulásának ebben a folyamatában Paulus van Vianen rajzainak jelentős szerepe lehetett. Ennek bizonyítását Stevensnek Van Vianen tájrajzai után készített másolataival kell kezdenünk. An Zwollo is megjegyezte, hogy Stevens érdeklődését felkelthették Van Vianen rajzai, és hivatkozott egy Egidius Sadeler által kivitelezett, évszakokat ábrázoló metszetsorozatban a Nyár című lap előrajzára (Oxford, Ashmolean Museum), amely Van Vianen egyik ábrázolásán alapszik. (Ház híddal, Amsterdam, J. Q. van Regteren Altena gyűjteményében.) 4 Itt azonban inkább csak motívumátvételről van szó, viszont szabad másolattal állunk szemben Stevensnek a prágai gyűjteményben lévő, Vízparti táj című tollrajza esetében (75. kép)."' Ez kisebb eltérésekkel ugyan, de minden lényeges motívumát tekintve megegyezik Van Vianen egyik legvonzóbb rajzával a berlini gyűjteményben (76. kép)/' A másolatot néhány éve Savery műveként publikálták, 7 jóllehet a fák lombkoronájának karakterisztikus ábrázolása egyértelműen Stevens kezére vall. Eltér azonban az ő műveitől a természetes, levegős kompozíció, a motívumok valósághű ábrázolásmódja szempontjából, ami egyértelművé teszi, hogy nem önálló alkotásról, hanem szabad másolatról van szó. Van Vianen is alkalmazta a fák ábrázolásánál a finom, rövid kis vonalak tömegét, de nála, amint berlini rajza is bizonyítja, nem vált dekoratív elemmé, mint Stevensnél. A másoló nem törekedett oly mértékben a vonalak festői árnyaltságára, mint - Zwollo, A. : Pieter Stevens, ein vergessener Maler des rudolfinischen Kreises. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. 64, N. F. XXVIII. Wien, 1968. 180. 3 S p i c e r, J. A. : The „Naer Het Leven" Drawings : by Pieter Bruegel or Roelandt Savery Master Drawings. VIII. 1. New York, 1970. 25. 4 Zwollo, A.: i. m. 176. o., 238—239. kép. 5 Vízparti táj. Toll, szürke. 206 x 297 mm. Ltsz. 1286. Praha, Národni Galerie. 8 Bock, E. — Rosenberg, J. : Staatliche Museen zu Berlin. Die Niederländischen Meister. Beschreibendes Verzeichnis sämtlicher Zeichnungen. Berlin, 1930. 57. (Ltsz. 13618). 7 Sip, J. : Savery in and around Prague. Bulletin du Musée National de Varsovie. XIV. 1—4. Warszawa, 1973. 2. kép.
