Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)

KNAB, ECKHART: Maulbertsch és Gran

áramlatának. Ez a festői irányzat Pietro da Cortonával indult és képviselőit a kortársak, Baldinucci és mások »macchiettisti«-nek nevezték el.

10 A budapesti Maulbertsch-kiállításon, mely főként a művész körét és a legszélesebb értelemben vett kortársait mutatta be. kiállításra került egy olajvázlat, mely egyébként a Régi Képtár állandó kiállításának egyik termében látható (30. kép).

11 A kis festmény vagy vázlat a bécsi Sehwarzenberg palota kupolatermének a II. világháború utolsó napjaiban elpusztult mennyezetképéhez, vagy a freskó után készült másolat. A mennyezetfestmény Gran műve, melyet 1723 —24-ben, közvetlenül Itáliából való hazatérte után készített (29. kép).Itáliába Adam Franz von Schwarzenberg herceg küldte őt ösztöndíjjal kétéves tanulmányútra. A festmény a hajnal hasadását ábrázolja allegorikus formában — ez Gran egyik kedvelt témája volt, melyet Maulbertsch is többször megfestett. Az olajvázlat a legszínesebb, legoldottabb képek közé tartozik, melyet valaha is Grannak tulajdonítottak. A meghatározás régi, még Delhaes István gyűjteményéből származik és kézenfekvőnek látszott a freskóval való egyezések következtében. A pontosabb összevetésből azonban az derül ki, hogy az olaj vázlat csakis a festmény után készülhetett, mert azt, ha rendkívül impulzíven, szabadon, olykor egész egyénien is, de minden részletében követi — eltérően az elpusztult freskóhoz készült másik két olaj vázlat tói. Ezek közül az egyik Dr. Riehard Heller (Salzburg) és Dr. Michael Engelhart (Wien) gyűjteményéből származik és ma a bécsi Österreichische Galerie Barockmussum-ában van (28. kép); a másikat a St. Florian-i Stiftsgalerie őrzi. Mindkettő befejezetlenebb, néhány alakcsoport teljesen hiányzik, mint például a három putto a szélén elhelyezett boroskratér körül, a rózsát szóró Aurorát követő nap-paripák és az álom-barlang között. Az egyes részletek is eltérőek. A freskón és az utána készült budapesti olajvázlaton például a lezuhanó éjszakai démonok csoportja teljes egészében a kupola-kereten belül marad, míg a bécsi és St. Florian-i vázlatokon Pozzo vagy Gaulli modorában az architektonikus keret erőteljes átmetszése figyelhető meg. Az erősen megsötétedett és eléggé elpiszkolódott St. Florian-i vázlat lényegében a bécsit követi (29. kép), finom színgazdagságával, oldott festésmódjával igazi »primo pensiero«. A világos, kissé zöldes tónusú kolorit Grannak éppen erre a festményére volt jellemző, mely, amint ezt Ludwig Münz egyik hátrahagyott feljegyzésében említi

12 eltért későbbi freskóinak teltebb színezésétől. A budapesti múzeum hasonlóan kötetlen, de sokkal színesebb, oldottabb, impulzívabb, a részletformákban idegesen expresszívebb olajvázlata (30. kép) lényegesen különbözik nemcsak az imént leírt bécsi festménytől, hanem Daniel Gran összes fennmaradt olajvázlatától is, annak ellenére, hogy színviláguk eredetét tekintve alapjában rokonok. Előbbi jól láthatóan más kéztől származik, s felfokozott vizionárius jellege más. későbbi stílusperiódusba utalja. Minthogy a budapesti olaj vázlatot nem tudtam Gran munkásságába stilisztikusan beilleszteni, már 1966-tól kételkedtem az attribució helyességében. Ekkor hasonlítottam össze először a bécsi Karlskirche Szt. Erzsébet oltárképéhez (1736 — 37) készült vázlattal és a mellette kiállított Maulbertsch-vázlat okkal, melyekhez lényegesen közelebb áll. Az 1974-es év Maulbertsch kiállításai megerősítették azt a feltevésemet, hogy a budapesti Aurora-vázlat Maulbertsch műve. Az ötvenes évek 10 B a 1 d i n u c c i, F.: Vocabulario toscano dell'arte del disego. Firenze, 1681.; Briganti, G.: Pietro da Cortona. Firenze, 1962. 11 P i g 1 e i', A. : Katalog der Gemälde alter Meister Museum der Schönen Künste zu Budapest. Budapest, 1968. 283. 2131. sz. 12 A kézirat, melynek létezéséről Dr. Hans Aurenhammer udvari tanácsos úr jóvoltából szereztem tudomást, a bécsi Österreichische Galerieben található. 10 145