Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)
KNAB, ECKHART: Maulbertsch és Gran
közepén vagy végén, esetleg a hatvanas években készülhetett, színezése, vérmérséklete rokon a schwechati plébániatemplom II. világháborúban elpusztult freskóihoz készült olaj vázlat okéval. 13 Dániel Grannak e korszak művészeti irodalmában is sokat emlegetett műve nyomán készült »modelletto«, vagy még inkább parafrázis a budapesti festmény. Ez a kor még mentes volt a túlhajtott eredetiség vágy tói, s ilyenféle »eredeti copiak« nem voltak ritkák, hozzátartoztak a művészképzéshez. Az eddig Grannak tulajdonított budapesti Aurora-vázlat egy nagyobb művész hódolata érdemes mestere előtt, akit még későbbi munkássága során is gyakran fog »idezni«. =H % =fc Franciaország vidéki múzeumai termékeny talajt nyújtanak váratlan felfedezésekhez. Jó huszonöt évvel ezelőtt például Peter Baldass és Boris Lossky Maulbertsch egyik oltárképvázlatát találták meg a Tours-i múzeumban. A vázlat a trnavai (Nagyszombat) hajdani trinitárius-templom főoltárához készült, témája: »A trinitárius rend alapítói a Szentháromságot imádják« — a ritkán és bizonyára más céllal a Loire völgyébe látogató középeurópaiakat ezzel a rajzzal barátságos hazai üdvözlet fogadta. 14 Magam a Rouen-i Városi Könyvtár egy 1970-ben rendezett kiállításának katalógusában (szerzői Pierre Rosenberg és Antoine Schnapper) ismertem fel Maulbertsch két tanulmánylapját, melyek felhőn lebegő női géniuszokat ábrázolnak (31 — 33. kép). Ott XVIII. századi velencei rajzokként kerültek publikálásra abban a reményben, »que leur présentation permettra de leur donner une paternite.« 15 A második lap (32. kép) témája pontosabban is meghatározható: a rózsát szóró nőalak nyilvánvalóan Aurorát, a Hajnalt, a kosarat vivő pedig Flórát, a virágok tavaszi istennőjét ábrázolja. Az alakok lendületes, diagonális mozgása, az atmoszferikusán oldott rajzmodor kínálták a »velencei« meghatározást, s egyébként sem az első esetben történt, hogy osztrák vagy délnémet műveket velencei mesternek tulajdonították. Bécs és Velence közt már a XVII. század második felében sokrétű művészeti kapcsolat alakult ki, s ennek hatása más délnémet iskolák, Cseh- és Morvaország, Magyarország és Lengyelország művészetén is érezhető volt. 16 Az említett tanulmánylapok, melyek időközben a bécsi Maulbertsch kiállításon is bemutatásra kerültek, s attribúciójuk a szakmai közönség helyeslésével találkozott, provenienciájuk szerint is Bécsből valók. A Hédou-gyűjteménnyel, mint »Fonds Hedou« kerültek a Rouen-i Városi Könyvtárba. Jules Hédou (1833—1905) az ismert bécsi kiadó- és műkereskedő cégtől, az Artariától szerezte velencei és velenceinek vélt lapjait — az 1970-es katalógus szerzőinek közlése szerint az »A. ARTARIA« (Lugt. 33.) gyűjtőbélyegző több kiállított lapon látható. August Artaria (1807—1893) Dominik Artaria apja volt, utóbbi terjedelmes, osztrák és délnémet barokk rajzokból álló gyűjteménye halála (1936) után az Albertinába került. 1 " "Garas: Maulbertsch. 146, 148, 151. kép.; Maulbertsch. Wien, 1974. 57. sz. (kép az 1. oldalon), 56. sz. (kép a 203. oldalon), 59. sz. (kép a 71. oldalon). "Lossky, B.: Une Esquisse de Franz-Anton Maulbertsch au Musée de Tours. Gazette des Beaux-Arts. VL/55. 1960. 51 skk. 15 R o s e n b e r g, P. — S c h n a p p e r, A. : Bibliothèque Municipale de Rouen. Choix des dessins anciens. Rouen, 1970. 93. és 94. sz. 16 Muraro, M.: Novità su Francesco Guardi. Arte Veneta. 1949. 123 skk.; M u r a r o, M.: Asterischi Guardescchi. Problemi Guardeschi. Venezia, 1967. 161 skk. 17 A rouen-i Városi Könyvtárban Bartolomeo Altomonte-rajz is van, 1722-ből, ezt azonban Jules Hédou a Boerner-gyűjteményből (Lugt 270) szerezte. Ld. a bevezetőben idézett katalógusban az 56. sz.-ot.
