Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)

KNAB, ECKHART: Maulbertsch és Gran

MAULBERTSCH ÉS GRAN Daniel Gran, a bécsi Hofbibliothek (a niai Nationalbibliothek) freskóinak festője azok közé a művészek közé tartozott, akiktől Maulbertsch tanult, s akikhez művészete kapcsolódott. A Hofbibliothek mennyezetfestményét, mely a boltozaton támadt repedés következtében megrongálódott, 1769-ben Maulbertsch restaurálta. Erről az eseményről egv, Gran szignatórájával átellenben olvasható felirat tanúskodik: »A. MAULBERTSCH. 1TCTURAM. REFECIT: MDCCLXIX.«

1 A XVIII. század első felében Bécsben működő monumentális festők között Gran volt a klasszicizáló irányzat egyik első hírnöke. Hasonló irányt képviselt Jacob van Schuppen, az Akadémia igazgatója is, ő azonban kevesebb monumentális festményt készített, főleg portrékat festett, és oktató tevékenysége jelentős. Gran Hofbibliothek-beli freskóinak helyreállítása után Maulbertsch alakstílusa súlyosabbá, teltebbé vált a mennyezetfestményen talált mintaképek példája nyomán. A stílusváltozásban azonban bizonyára Rubens műveinek közvetlen ismerete is közrejátszott. Az 1769 utáni években Gran kompozicionális megoldásainak hatása is megfigyelhető Maulbertsch művein, például a mühlfraun-i (Dyje) freskókon.

2 Gran, aki 1751-ben elutasította a bécsi Akadémia, számára felajánlott rektori tisztségét, valószínűleg már korábban sem volt teljesen ismeretlen Maulbertsch előtt, még ha stílusuk összetevői és művészi céljaik akkoriban meglehetősen különböztek is egymáséitól. Maulbertsch, az Akadémia elvégzése után, közvetlen tanítója, a flamand Peter von Roy mellett elsősorban Paul Tróger és szűkebb köre, Michelangelo Unterberger, Mildorfer és Sambach művészetét követte. Utóbbiak is mindnyájan a bécsi Akadémián tevékenykedtek. Tróger expresszív késői stílusának kialakítói és ízlésbeli rokonai — Piazzetta, Bencovich, Bazzani, Pittoni, Gaulli (Bacciccio) — szintén hatottak Maulbertschra, aki, mint ezt már korábbi kutatások kimutatták, példaképek keresésében olykor Rembrandtig, illetve annak követőiig, előfutáraiig, Jan Lissig, Honthorstig, Callot-ig is visszanyúlt azzal a céllal, hogy Köszönetet mondok dr. Garas Klára igazgatónőnek a szíves felkérésért, mellyel e cikk megírására buzdított. Tanulmányom nem készülhetett volna el az ő két alapvető Maulbertsch-monográfiája (Bécs, 1960 és 1974), valamint az 1974-es bécsi és budapesti Maulbertsch -kiállítások katalógusai és a bennük feldolgozott irodalom nélkül. A monográfiát a továbbiakban rövidítve, „Garas, Maulbertsch "-ként idézem, hasonlóképp rövidítem a szerző és több más neves tudós által írt bécsi katalógust : „Maulbertsch, Wien, 1974." és a budapestit is: „Maulbertsch. Budapest, 1974.". 1 B u c h o w i e c k i, W. : Der Barockbau der ehemaligen Hofbibliothek in Wien, ein Werk J. B. Fischers von Erlach. Wien, 1957. 100 sk. -Garas: Maulbertsch. 2116 skk. — Itt közlöm Daniel Granról írt monográfiám néhány eredményét, a monográfia a bécsi Herold Verlagnál fog hamarosan megjelenni.