Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)

GARAS KLÁRA: Maulbertsch mesterei és előfutárai

menyről volt szó; kettő közülük ma is az 1780— 1789-ben épült reindorfi plébániatemplomban (Wien, XV. kerület) látható: Martino Altomonte két jelzett, a feloszlatási aktákban is idézett oltárképe, »Szt. József Máriával és a gyermek Jézussal« és »Szt. Antal prédikációja«. A Szentháromság megdicsőülését ábrázoló főoltárképet ugyanakkor Maulbertsch festette.

24 A két további oltárképet, melyeket 1853-ban mint Szt. Borbála illetve Krisztus levétele a keresztről ábrázolását említenek,

20 feltehetően Rottmayrnak ugyancsak a Dorotheerkireheből átadott festményeivel azonosíthatjuk, ezek azonban ma már nincsenek a templomban. A Dorotheerkirche egykori főoltárképét, Szt. Dorottya vértanúságát Tobias Pocktól 1801-ben a déltiroli Rovereto plébánosának, Jakob Unterstainernek kérésére kiadták a császári galéria raktárából s a hatalmas festmény mindmáig a roveretói S. Marco-templom egyik kápolnájának oltárát díszíti.

26 Rottmayr két még hátralevő oltárképére, a Dorotheerkirche Szt. Ágoston és Szt. Kilián oltárára vonatkozóan, sajnos hiányoznak az adatok. Utóbbit már 1773— 1779-ben a templom falán — tehát nem az oltáron — említik, s nem szerepel a császári galériának 1787-ben átadott képek közt. A Szt. Ágoston oltárképet, melyet a nyugta tanúsága szerint akkoriban a galéria inspektora szabályszerűen átvett, a többi képhez hasonlóan az idők múltán valószínűleg kiadták egy újonnan épült templomnak, vagy egy újonnan felállított oltár számára, alighanem Magyarországra. A feljegyzések szerint többek közt például 1802-ben adtak át a raktári anyagból képeket magyarországi templomokba.

27 A festmény őrzési helyét a mintegy 1800—1945 közötti időszakban mindezideig. sajnos, nem sikerült pontosan meghatározni. A most felbukkant oltárkép különös figyelmet érdemel ritka, rendkívül érdekes ikonográfiái mondanivalója miatt is. A szentek ábrázolása a pestiscsapásokkal kapcsolatban a 18. század első felében igen gyakori, a legtöbbször azonban a népszerű pestisszenteket, Szt. Rókust és Sebestyént, Rozáliát vagy Borromei Szt. Károlyt szerepeltetik. Utóbbit különösen gyakran örökítik meg a pestisbetegek istápolójaként, amint a történeti valósággal egyezően a milánói pestisjárvány idején alamizsnát oszt és áldoztat a betegek közt. Olykor Szt. Kajetan! (Rottmayr, Tróger), Szt. Lipótot (Altomonte), Szt. Gergelyt és Nepomuki Szt. Jánost is ábrázolják védőszentként a pestisjárvánnyal kapcsolatban.

28 Szt. Ágoston azonban 24 Altomonte két oltárképét sokáig Rottmayr művének tartották. L. T i e t z e, H.: Johann Michael Rottmayr. Jahrbuch der K. K. Zentralkommission, 1900 II. 133 1; Österreichische Kunsttopographie, 1908 II. 200, ugyanott említve a templom padlásán egy tekercsben egy női szentet ábrázoló, nagyméretű festmény, — alighanem Rottmayr Szt. Borbála képe. L. még Auren hammer: id. nul 132 1. a két képet helyesen Altomonte művekónt közli. 25 H a h n, M. : Der Bezirk Sechshaus. Wien, 1853 40 1. 2(i

Engerth: id. mű 297 1., No. 294-295; G i o r d a n i, E.: Beiträge zu dem Gemälde »Die Marter der hl. Dorothea« von Tobias Pock in der Markuskirche von Rovereto. Cultura Atesina, 1958 XII. 20. 1. 27 F rimmel, Th.: Geschichte der Wiener Gemäldesammlungen. Wien, 1898 240 1. A legfelsőbb Kamara Hivatal Engerth által idézett (id. mű 297 1.) ügyirataiban szerepel 1807-ből özvegy Colloredo grófnő kérése »für eine Küche, welche sie in Ungarn erbaut hat, eines der Bilder aus dem Depot der kaiserlichen Galerie verabfolgen zu lassen.« Sajnos, nem tudjuk közelebbről, mely képről volt szó s hová került. Esetleg ez az adat is kapcsolatba hozható Rottmayr oltárképével. 28 L. A u r e n h a m m e r, H.: Lexikon der christlichen Ikonographie. Wien, 1 959 — 1907.1. 200 1. ; B r a u n f e l s, W. : Lexikon der christ Hohen Ikonographie. Roma — Freiburg-Basel-Wien, 1973 V. 287 1., III. 409 1.; P i g 1 e r, A.: Barockthemen. Budapest, 1956 I. 489 L., 1 974 I. 446, 467, 497 1. Mollare t, H. H. - Bros s ölet, J. : La peste, source méconnue d'inspiration artistique. Jaarboek. Kon. Museum vor Schone Künsten, 1965. S. 3