Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)
GARAS KLÁRA: Maulbertsch mesterei és előfutárai
tartoznak, melynél a portréjelleg dominál. 13 Az alakok tömör és erőteljes megmintázása, a viszonylag egyszerű, statikus beállítás, a gondos, sima kivitelezés, s a flamand festészethez fűződő szoros stílusrokonság, elsősorban a zománcosan finom, meleg színezés, oly mozzanatok, melyekkel Jakob van Schuppen más hiteles képein, főként arcképein, gyakorta találkozunk (1. pl. Thomas de Granger képmása, Wien, Kunsthist. Museum, Parrocel festő képmása, Wien, Österr. Galerie, Önarckép, Wien, Akademie stb. (19. kép). E hiteles művekkel s különösen az egri Lantjátszó képpel való összehasonlítás alapján alighanem indokoltan Jakob van Schuppen oeuvrejébe sorolhatjuk a korábban ismeretlen német mester alkotásaként számontartott s a kiállítás alkalmából letisztított és helyreállított »Zenelok« képet (20. kép). A félalakos kompozíció, mely a Nemzeti Múzeumból került a Szépművészeti Múzeumba, gyertyafénynél zenélő társaságot mutat, a képsíkkal párhuzamos elrendezésben. 14 Mindenekelőtt a feltekintő, kottából éneklő nőalakban érezzük a hasonlóságot van Schuppen alakjaival, a húsos, tömör arc modellálása, a kezek rajza félreérthetetlenül emlékeztet az egri zenélőkre, de azokra az allegorikus nőalakokra is, melyekkel aStallburg menynyezetképein, illetve azok vázlatain találkoztunk. Egyező a dekoratív redőkezelés, a megvilágítás és beállítás is. Csupán a két férfialak hat némiképpen különösnek, a lantjátszó és a furulyázó clown, ezek feltehetően valamely régebbi ábrázolás, valószínűleg metszet alapján készültek. A szakirodalomban van Schuppennek két további életképe is szerepel, a »Szakacsno« és a »Varronö«, ezeket azonban, sajnos, csak metszetekről ismerjük. 15 A budapesti »Maulbertsch és kora« kiállítás különleges meglepetése az újonnan felbukkant nagy Rottmayr oltárkép. A festmény a háború alatt vagy után, eddig meg nem határozott helyről került a Szépművészeti Múzeumba. Hatalmas méretei és igen rossz állapota miatt feltekercselve feküdt a raktárban, mígnem ez alkalommal alapos restaurálásra került s e munka eredményeképpen sikerült eredeti szépségében helyreállítani. 16 A fent karélyos végződésű, 573X 314 cm méretű kép Szt. Ágostont ábrázolja felhőkön lebegve, amint angyaloktól körülvéve a pestisben szenvedőkért a Szent Háromsághoz imádkozik (21 — 22. kép). A kép alsó felében az előtérben fohászkodó férfiak és nők, pestisbetegek és haldoklók alkotnak sűrű karélyt, a középtérben épület csarnok és távoli, viharos városlátkép előtt kicsiny alakok, a halottak látszanak. A főszereplő figurák életnagyságúak, a formák erőteljesek és rendkívül plasztikusak, a színezés meleg tónusú, gazdagon árnyalt. A kép a későbarokk egyházi festészet kiemelkedő alkotása. 13 Miként olvad egybe az arcképábrázolás az életképszerííséggel Jacob van Schuppen művészetében, tanúsítja jelzett képe a liverpooli Walker Art Gallery-ben, a Gitározó családja körében. L. Walker Art Gallery, Catalogue. Foreign Schools. Liverpool, 1963 Nr. 1195. 14 Leltári szám 3124, olaj, vászon 73,5x99,5. A Nemzeti Múzeumból. L. Pigler, A.: Katalog der Galerie alter Meister. Budapest, 1967 188 1., „német a 18. század 3. negyedéből"; Franz Anton Maulbertsch és kora. Budapest, 1974 24 1. 15 „A varrónő — A szakácsnő" Metszette Surugue és Kauffmann van Schuppen után. 16 Leltári szám L.5.118, olaj, vászon, 573x314. L. Garas, K. : Franz Anton Mavrlbertsch és kora. Szépművészeti Múzeum. Budapest, 1974 22 1. A restaurálás Móré Miklós főrestaurátor munkája. A kéj) mindkét oldalon karélyosan körül volt vágva, feltehetően egy másodlagos elhelyezés keretadottságainak megfelelően. A sérülések különösen ezeken az alsó részeken voltak jelentékenyek, a vászon fellazulása és gyűrődése következtében. Ezenkívül azonban a kép egész felületét átfestések, megsötétedett fírniszrétegek borították.
