Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)
GARAS KLÁRA: Maulbertsch mesterei és előfutárai
A képszerkezet, stílussajátságok, típusok alapján a szerzőt akkor is íélismerhetnők, ha neve nem került volna elő a tisztítás során, a kép alján az előtérben — igaz rosszul láthatóan »R . . .mayr«. A salzburgi eredetű. 1696 óta Bécsben működő Johann Michael Rottmayr oeuvrejében képünkhöz számos analógiát találunk. A hármas tagolású kompozíciót, a földi szereplőkkel az alsó sávban, a középrészt a szent domináló alakjával s a felső régiókat az égiek jelenésével a festő több nag}' ábrázolásánál alkalmazza, pl. a St. Florian-i Szt. Ágoston oltáron (1719), a bécsi Stephanskirche egykori Borromei Szt. Károlyt ábrázoló oltárképén (Wien, Diözesanmuseum, 1728 körül) vagy Rottmayr Bergamóban őrzött vázlatkönyvének egy lapján. Különösen az utóbbi, Szt. Kajetan megdicsőülését ábrázoló kompozíció mutat cselekményében és részleteiben is szoros egyezést a pesti jelenettel (23. kép). A rajzon Szent Kajetan szerepel a pestisben szenvedők közbenjárójaként. Szt. Ágostonhoz hasonló elhelyezésben a felhőn térdelve bal profilban fordul az égiek felé, mellette is ott lebeg a büntető angyal, aki a közbenjárás eredményeképpen kivont kardját ismét hüvelyébe tolja. Az alsó sávban a pestisjelenet szereplői is hasonlóak mindkét ábrázoláson. Megtaláljuk mindkettőn a hátrahanyatló anyát ölében halott gyermekével s mögötte a magasba fohászkodót (a budapesti képen bajuszos férfi, a rajzon nőalak), a meztelen felsőtestú feltekintő aggot, az előrebukó halott férfit stb. A középtér megoldása is hasonló az architektúrával és piciny alakokkal. A vázlat, abergamoi gyűjtemény felfedezője és közzétevője E. A. Maser szerint, feltehetően a salzburgi Szt. Háromság templom mennyezetképéhez készült, egy korai, a mennyezetet kisebb képmezőkre bontó terv alapján. 17 Lehetségesnek tartja azonban Maser azt is, hogy a rajz a salzburgi Kajetan templom díszítésével kapcsolatban jött létre. Kivitelezésére mindenesetre nem került sor, s a kompozíciót Rottmayr, úgy látszik, bizonyos változtatásokkal felhasználta, amikor később egy másik, hasonló tárgyú ábrázolás, a pestisben szenvedőkért közbenjáró Szt. Ágoston megörökítése volt a feladata. Miként az 1700 körüli bergamoi rajzzal való egyezés, a további stílusanalógiák, részletmozzanatok is arra mutatnak, hogy a budapesti oltárkép Rottmayr 1700 körüli alkotásai közé sorolható. A képszerkezet, az alakok és a tér aránya, a Rottmayr mesteréhez, Kari Lothhoz közel álló típusok, egyes részletek, requizitumok ismétlése egyaránt erre az időszakra utalnak. Szt. Ágoston feje pl. csaknem azonos a salzburgi Johanneshospital Szt. János oltárképén (1709) egy agg fejével, a háttérbeli perspektivikus oszlopcsarnok hasonló alakban szerepel a salzburgi Kollegiatskirche Szt. Benedek megdicsőülése oltárképén, a felfelé tekintő leány s az augsburgi Loth egyik leánya nyilvánvalóan ugyanazon tanulmány felhasználásával készült (24—26. kép). A stílussajátságok által meghatározott keletkezési idő, a sajátos ábrázolás — Szt. Ágoston és a pestisbetegek — s a rendkívül nagy méretek alapján, képünk eredetére a közvetlen származási adatok hiányában is nagy valószínűséggel következtethetünk: a kép 1700 körül, valószínűleg Ágoston-rendi templom számára készült. A bécsi útleírások, topográfiák a 18. században rendszeresen megemlékeznek Rottmayrnek az Ágoston-rendiek bécsi templomában, a Dorotheerkircheben látható festményeiről: a »Szt. Borbála vértanúságát«, »Szt. Kilián megdicsőülését«, »Krisztus levételét a keresztrol», valamint »Szt. Ágoston«-t ábrázoló mellékoltárképekről. Utóbbin a leírás szerint Szt. Ágoston szerepelt, amint a pestistől sa17 1. M a s e r, E. A. : Disegni inediti di Johann Michael Rottmayr. Monumenta Bergomensia XXX. Bergamo, 1971. 18 1., XIII, kép, R. 77.
