Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A délitáliai ál-vörösalakos vázák kérdéséhez

Itáliára vonatkozólag az a feltevés is felmerült konkrét példa alapján, hogy ugyanaz a mester vázaképeket és falfreskót is festett.

21 Annak, hogy egy vázafestő több technikát használt, különböző okai lehettek. Egészen természetes a jelenség akkor, mikor egy kimerülőben levő régi technikán nevelkedett mester újjal kísérletezik,2 mint a fekete- és vörösalakos vázafestészet határán Athénben Psiax, Oltos, Epiktétos és még néhány nagyjából velük egykorú festő,

23 polychrom és feketealakostechnikával egyaránt dolgozó etruszko-korinthosi mesterek,

24 vagy a Six-teehnikával kísérletező Sapphó- és Diosphos-festő.

25 Máskor a váza rendeltetésével kapcsolatosan kialakult hagyomány volt a fő motívum, mint a Panathénaia-amphorákat vagy a fehéralapos lékythosokat festő vörösalakos mestereknél.

26 Nem egy esetben a festő egyéni kísérletező kedve vezette egy-egy alkalommal új vagy számára új technika alkalmazásához, mint Exekiast müncheni Uionysos-csészéjénck belsejénél, vagy két híres brüsszeli lábatlan csésze festőjét,

27 máskor kiszámított művészi hatás kedvéért rendszeresen alkalmaztak kétféle technikát ugyanazon a vázán is, mint a körvonalrajzot és a feketealakos ábrázolást a chalkisi feketealakos csészék külső oldalain, fehéralapos és vörösalakos technikát 5. századi attikai vázákon. De akármi volt is az oka annak, hogy egy festő két- vagy többféle technikát is használt, senki sem gondolna arra, hogy a Brygos-festőt müncheni mainas-csészéje, az Achilleus- és Sabouroff-festőt fehéralapos lékythosai, vagy a Phialé-festőt vatikáni kehelykratérja nélkül mutassa be. Nem tudjuk biztosan eldönteni, hogy a Sydney-festőt a fenti okok valamelyike, vagy esetleg más ok indította-e arra, hogy rendszeresen kétféle technikával dolgozzék. A legvalószínűbbnek mégis az látszik, hogy ez a vörösalakos vázafestészet általános tendenciájával volt összefüggésben.

28 A Sydney-festő munkássága idején már Dél-Itáliában is megkezdődött a figurális helyett ornamentális díszítésű vázák tömeges készítése; a „Gnathia"-vázák festői a vörösalakos technikával is szakítottak.

2

'

J Ugyanekkor volt a feketealakos technika késői reneszánsza Campaniában 21 F r e 1, J., Studi Etruschi 31 (1963) 237; az archaikus korban ez nyilván nem lehetett ritkaság 22 Egy érdekes j)élda már a ciprusi bronzkorból: Hersch c r, E., Report of the Dept. of Antiquities, Cyprus 1972, 22- 31 23 Köztük az Andokidés-festő, akitől legalábbis egy része a Lysippidés-festőnek tulajdonított feketealakos vázaképeknek származik. A festőkről és oeuvre-jükről Beazley, ARV

2 és Paralipomena 24 Eddig legalább két ilyen mester ismeretes. Az egyik több polychrom és egy feketealakos olpét festett (Róma, Museo di Villa Giulia 293Ö0 = Arch. Class. 13, 1961, tav. 3, 1 és Fin arte, Cat al. 1970, pl. 6, n° 21), a másik egy polychrom alabastront (Voll orra. Museo Guarnacci, sz. n.) és egy feketealakos olpét (Boston 13.70; Fairbanks, Catal. n° 495, pl. 48) 25 H a s p e 1 s, C. H. E., Attic Black-Figured Lekvthoi, Paris 1936, 65-6, 106-9, 227-8, 235-6 és ua., Muse 3 (1969) pp. 24-8. További példányok: Beazley, ABV és Paralipomena, v. Index -'' Vörösalakos vázafestők Panât hénaia-amphorái : Beazley, ABV 403— 17 és Paralipomena 175—8; vörösalakos és fehéralapos technikával egyaránt dolgozó athéni mesterekről legutóbb F e 1 t e n s, F., Thanatos- und Kleophonmaler, München 1971 (a régebbi irodalommal), a kétfajta technikából adódó problémák részletes tárgyalásával. A festők oeuvreje B e a z 1 e v-nél, ARV

2 ós Paralipomena 27 CVA 1, pl. 41, 1 és 2; B e az le y, ARV

2 771 28 Az ál-vörösalakos technika a 4. században nagyméretű athéni figurális vázákon is feltűnik, pl. FR Taf. 100 és II, 208- 11 (München 6015 és 6043, két kehelykratér) ; Blavatszkij,V. D., Isztoria anticsnoi raszpisznoi keramiki, Moszkva 1953, 275 (kép) 29 A Gnalhia-keramikáról legutóbb összefoglalóan Fort i, L., La ceramica di Gnathia, Napoli 1965. Az apuliai Gnathia-vázákról Webster, T. B. L., Bull. Inst.