Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A délitáliai ál-vörösalakos vázák kérdéséhez
és Szicíliában ; 3(J közelebbi vizsgálat után valószínűleg ezek a festők is azonosíthatók lesznek az ismert vörösalakos mesterek némelyikével. Ezeknek az új vagy újraéledt technikáknak az elterjedése egyúttal a 4. század második felében Dél-Itália művészetében erősödő antiklasszikus tendenciának is kifejezése volt, vagy legalábbis az lehetett. 31 Talán meg lehet kockáztatni azt a feltevést, hogy a Sydney-festő „kétnyelvűségének'' is itt a magyarázata. Semmi esetre sem lehet arra gondolni, hogy munkásságában egyszerűen a vörösalakos korszakot később az ál-vörösalakos váltotta fel. Egyrészt Trendall kitűnő megjegyzései nyomán világos, hogy vörösalakos technikával készült művei közt is jól megkülönböztethetők a lucaniai elődeivel még közeli rokonságban álló korai és a „megfagyott" figurákat ábrázoló késői képek. Másrészt aligha lehet kétséges, hogy az ál-vörösalakos vázái közül sem tartozik mindegyik a késői korszakába; elsősorban a 2. kép harang-kratér je, és vele együtt a Ki. skyphos is, a korai vörösalakos művekkel mutat közvetlen kapcsolatot. Trendall arra is rámutatott, hogy a Sydney-festő irányzatának megvannak az előzményei a lucaniai „Rusztikus csoport" festőinél, 3- tehát nem lehet „provinciális" stílusú vázáit egy folyamatos hanyatlás valamely stádiumának tekinteni, annál kevésbé, mert feltűnő módon nem korai, hanem Trendalltól joggal későinek minősített művei mutatják ezekkel a lucaniai előzményekkel a legszorosabb összefüggést. Ügy látszik, hogy a festő a klasszicista hagyományok folytatójaként kezdte működését, és pályája során lassanként értek meg benne az antiklasszikus hajlamok, amelyek késői vörösalakos vázáin is kifejezésre jutottak, és amelyeknek kibontakoztatásához alkalmasabbnak mutatkozott az ál-vörösalakos, mint a hagyományos vörösalakos technika. Fentebb már szó volt arról, hogy éppen ornamentikái és legjellegzetesebb figurái mennyivel jobban érvényesülnek az ál-vörösalakos technikájú vázákon. A 4. századi Itáliában, mint egyebütt is, az antiklasszikus irányzat lényege az illuzionizmusról, a természeti látvány ábrázolásáról való lemondás, az ábrázolt formák alapelemeikre bontása, változatos méretű és jellegű absztrahálása volt. A görög vázafestészet adott korszakában ez a festői eszközökkei szemben a lineáris elemeknek a lehetőség szerint nagyobb szerephez juttatását Class. Stud., Univ. of London 15 (1968) 1 — 33. A «Gnathia»-vázákon és más késői vázacsoportokon (pl. a«pocola») járulékos festéssel festett figurális díszítéseket (1. ezekről J, és L. J eh a s se áttelintését : La nécropole préromaine d'Aléria, Paris 1973, 87--96) meg kell különböztetni a fent tárgyalt ál-vörösalakos vázáktól. A ( inat hia-keramika produkciója még a 4. század közepe előtt megkezdődhetett, és rövid idő alatt szinte egész ftália-szerte helyi műhelyekben utánozták. A vörösalakos és főleg az ál-vörösalakos vázákra gyakorolt hatását már P i c a r d (a 2. jegyzetben i. rn., 208) hangsúlyozta. A fenti 3. kép olpéjának válldíszc alighanem szintén a Gnathia-vázák hatását mutatja 30 Alapvető Pagenstecher, R., Bull. Arch. Alexandrie 1912, 229- 39 és M i n g a z z i n i, P., CVA Capua 3, IV E s, ad lav. 10, p. 19 - 23; CVA Capua 4, IV F, p. 3; újabb leletek alapján mind inkább valószínű, hogy a Szicíliában nagy számban előkerült példányok és alighanem a paest umiak is helyben készültek; vö. Pagesteche r, i. m.. 234, S c h m i d t, M., CVA Heidelberg 2, 45 ad Taf. 84, 1 és T r e n d a I 1, PBSR 27 (1959) 27 31 Vö. P a g e n s t e ch e r, i. m., 234 és M i n g a z z i n i érdekes megjegyzéseit : CVA Capua 3, i. h. 22-3 32 LCS 127; a «Rusztikus csoport»-ról uo. di-80 és Suppl. T, 13
