Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

MOJZER MIKLÓS: MS mester „Levétel a keresztről" képének datálása

fásában a festő Stoss: Krisztus siratása (B. 2, I és II) lapjának holttestét követte (40. kép). A test megkomponálása ugyan Schongauer Sírbatétele (B. 18) alapján történt, de a schongaueri figurát jellegzetesen stossi modorú átfogalmazásban láthatjuk. Feje Schongauer: A fájdalmas Krisztus Máriával és Szt. János evangélistával (B. (59,1) Krisztusa mintájára készült. Az orr, szemöldökcsont és a nyitott szájban látható fogak kétségtelenné teszik, hogy éppen a Bartsch által I.-alszámmal jelölt Schongauer lap volt inspiráló s nem a II.-jelű, amelyen pl. a fogak nem láthatók (43. kép). A Veit Stoss művészetére utaló részlet-megoldások alatt tehát schongaueri példaképek húzódnak meg. Nikodémusban Schongauer: A nagy kereszt vitel (B. 21)-ének ostorozó katonája ismétlődik.

10 A fejet, bal vállat és balkart azonban Marcantonio Raimondi egyik legkorábbi metszete, az Orfeusz az állatok között (B. 314) hasonló részlete alapján komponálta meg a festő (39. kép).

11 Nem vonható kétségbe a lengyel művészettörténetben többször hangoztatott Geertgen van Haarlem-i hatás igazsága, — egyelőre azonban nem világos, vajon közvetlen hatással számolhatunk-e? Szt. János evangélista feje tanúskodik arról a lehetőségről, hogy a művész Geertgeni előképeket is ismert és alkalmazott.

1

'- Kevésbé látszik igazolhatónak a Virgo inter virgines mesterrel való kapcsolat.

13 A toruni kompozíció legrégebbi eredője Rogier van der Weyden «Levétel a keresztről»-példájáig nyúlik vissza. Feltűnő, hogy a századfordulón egy Európa keleti felében működött festő ennyire érvényesítette képe szerkesztésében Rogier mintáját. A létrán álló alak a rogieri ős-példához közelálló variáció, Arimathiai József hasonlókép, de a feje inkább a Magdolna tégelyét tartó szakállas alakét követi a klasszikussá vált kompozícióból. A toruni kompozíció álló formájúvá alakította az ős-példa fekvő-formájú szerkezetét. Mária és Szt. János evangélista ilyen, inkább a Kálvária-kompozíciókban szokásos csoportba fűzése, amelyet később maga MS mester idéz újra Kálváriáján, a toruni műben ehhez a Rogier van der Weyden által megfogalmazott előképhez igazodik. Mária arca az egykor Louvain-ben állt mű második, a fájdalmas anya mögött álló Máriájét követi, tartása, alakja szintén; két eleresztett keze — mint a compassio idézői — feltűnő erővel utalnak Krisztus itt nem látható halott baljára: szinte megkettőzve helyettesítik azt. — Szokatlan kompozíciós elem a kereszt mögött magasodó sziklaszirt. A «Levétel a keresztről" — jeleneteken ilyen itt. ennyire hangsúlyozottan nem fordul elő. Kénytelenül Bogier van der Weyden „Krisztus siratása a sír előtt" (Firenze, Uffizi) jelenetére kell gondolnunk, ahol a középen magasodó sziklahegy Krisztus sírja. A példa Rogiernél kivételes: ő olasz példából, Fra Angelico hasonló kompozíciójából vette, amelyet itáliai utazása során láthatott.

14 Rogier van der Weydennek az a műve kétségtelenül az itáliai út közben (1450) vagy közvetlenül utána olasz meg10 M o i- e 1 o w s k i, M. : in Brace Koniisji Historii Sztuki, Krakóvv, V. 1932, IV b-ff. - M o j z e r, M. : id. cikk, 79 - 80. 11 Marcantonio Raimondi: Orfeusz az állatok között (B. 314). Reprodukálva: W itt, A. de : Marcantonio Raimondi, Tncisioni. Firenze, 1968, tav. IV. — A művész legkorábbi lapjainak egyike — a toruni képpel vak) összefüggés alapján nem későbbi 1500nál. 12 Pl. Szt. János evangélista feje valóban hasonló típusú, mint Geertgen: Krisztus siratása-képén (Bécs, Kunsthistorisches Museum). 13 A Virgo inter Virgines-mester műveinél festésmodorát és barnás és barna színeit tekintve a toruni táblához közelebb áll Colijn de Coter: Levétel a keresztről-képe (Stuttgart, Staatsgalerie). — MS mester táblái különben érdekes módon a korábbi németalföldi példák hatását mutatják, míg a kortársaiét kevésbé. u D a v i e s, M. : Bogier van der Weyden. London, 1972, 212.