Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
WESSETZKY VILMOS: Adatok az egyiptomi halábrázolások értelmezéséhez
mezőst, ele emellett szól az a lehetőség is, hogy az eldörzsölésre szánt festék is szolgálhatott kultikus célra. Egy újbirodalmi kenőcsös tálkának az T. Wallert által kimutatott 7 égő áldozati anyag tartására való felhasználása ugyanerre mutat. Figyelembe veendő, hogy a halformának alkalmazása e tartalommal tudatos jelkép választásnak minősül. A természetfeletti, isteni erőként is ható, az elhunytat segítő, sőt azzal azonosítható haljelképnek azonban nem minden esetben találjuk biztos magyarázatát. A hal kultikus ábrázolásában a későegyiptomi vallás egyik érdekes, de problematikus példáját szolgáltatja az egyik Horus-gyermeknek, Kebehzenufnak halként való megjelenítése. A kérdéssel részletesen foglalkozott J. Leclant. 8 Analógiák segítségével 9 bizonyította a halnak (Tilapia) Kebehzenuffal való azonosítását, és ugyanerre az eredményre jutott I. Wallert is. 10 A Montuemhat síremléknél Leclant által kimutatott, halként ábrázolt Kebehzenuf, a halnak néhány késői kori szarkofágon Kebehzenufként való megnevezése 11 azonban még nem nyújt kellő támpontot arra a kérdésre, hogy hogyan juthatott a hal ehhez a szerephez, éspedig a négy Horus-gyermek közül csak mint Kebehzenuf. A haljelképnek az elhunytat védő szerepe mellett 12 figyelembe kell vennünk azt is, hogy a késői kori ábrázolásokon is általánosabb Kebehzenufnak a szokásos múmiaformában való ábrázolása, továbbá, hogy e korszakban a Horus-gyermekek hagyományos, ember-, majom-, sakál-, és sólyomfejes ábrázolását gyakran felcserélve találjuk. 13 A megoldáskeresésben méginkább óvatosságra int az a körülmény, hogy a Ptolemaios kori Kebehzenuf — hal azonosításokat egy olyan szarkofág ábrázolás előzi 14 meg, amely a Horusgyermekeket a hagyományos sorrendben, Kebehzenufot utolsó tagként tünteti fel és nevezi meg, és közvetlenül utána, de megnevezés nélkül, egy szekrényszerű emelvényen jelenik meg a Tilapia hal. 15 Ez esetben tehát egy védő jelképről, de semmiképpen sem a Kebehzenuffal való azonosításról lehet szó. Nem zárhatjuk ki a kérdés vizsgálatában azt a lehetőséget, hogy e pompás kivitelű szarkofágnak szimbolikus hal ábrázolása mégis hatással lehetett a halnak Kebehzenuffal való későbbi azonosítására, abban az esetben, ha azzal valamilyen külső, vagy belső kapcsolatba hozható. Ezt elfogadhatónak véljük a Horus-gyermek nevében szereplő qbh értelmezésében. Nem térhetünk ki e helyen a szójáték mágikus, mitikus hátterének, a «szó», «kép» és «dolog» egyiptomi jelentése összefüggéseire. 16 Hatása a vallási elképzelésekben feltétlenül jelentős volt. A tisztaságot jelképező vízáldozaton keresztül qbh a vízzel kapcsolatos más fogalom, pl. << vízterület*, «vizimadar» kifejezője is lett. 17 Egy ilyen «jatékos» utalás az egyik szarkofágon a qbh értelmezését az áradás szóval köti össze. 18 A hal, az őselemnek, egyben a tisztasá7 1 ) a m b a c h, M. - Waller t, I. : I. m. 285. old. s Leclant, J.: Les génies-gardiens de Montouemhat. Struve Emlékkönyv. Moszkva, 1902. 104 skk. 9 L e c 1 a n t, J. : t. m. 1 23 - 1 24. old. 40. jegyz. 10 G a m e r - W a 1 1 e r t, I. : I. m. 1 24. old. 11 Kairo: 29301, 29303, 29304, 29310. 12 G a m e r - Wallert, L : I. m. 122 - 123. old. 13 K á k o s y, L. : Probleme der ägyptischen Jenseitsvorstellungen in der Ptolemäerund Kaiserzeit. Travaux du Centre d'Etudes Supérieures spécializé d'Histoire des Religions de Stasbourg. Religions en Egypte Hellénistique et Romain. Paris, 19(59. 66. old. 14 Kairo 6337/A. kiállítási sz. Merneptah -Psusennes szarkofág felső része 2. sorának végén. Montét, P. : Psousennès, Paris, 1954. LXXXVI - LXXXVIT. tábla. 15 G a m e r - Waller t, I. : I. m. : 123. old. 10 M o r e n z, S. : Wortspiele in Ägypten. Festschrift J. Jahn. Leipzig, 1957. 23. skk. 17 Wörterbuch IV. 27-31. old. 18 L e c 1 a n t, J. : I. m. 124. old. 40. jegyz.
