Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
TÁTRAI VILMOS: Hercules a válaszúton. Matteo Balducci cassone-képe a Szépművészeti Múzeumban
ről van szó. Scipio Africanus niinort az álmában megjelenő Scipio maior egyben a mű alapgondolatát kifejezve, ekképp inti : «haec caelestia semper spectato, illa humana contemnito». 19 És éppen Cicero azon sorai kapcsán, amelyekben Scipio az örök élethez vezető utat a köztársaság üdvéért való fáradozásban jelöli meg, és elutasítja a földi gyönyörök élvezetét, mint ami végül bűnhődéshez vezet, szól Macrobius az erények kétféle fajtájáról, melyeknek megfelelői Raffaello képén a kard és a könyv: «... diximus alias otiosas, alias negotiosas esse virtutes, et illas philosophis, has rerum publicarum rectoribus convenire, utrasque tarnen exercentem facere beatum.» 20 így lehetséges, hogy a londoni kép hőse valójában Scipio Africanus minor, és a mű eszméjét sugalló forrást, Prodikosz története mellett, Macrobius kommentárjában kell keresnünk. Ez csak megerősítené, és ezen a ponton már Baudissinnal szemben Panofskynak kell igazat adnunk, hogy a kép az ifjú Scipione Borghese buzdítására készült. 21 Balducci cassonetáblájának alvó Herculeséhez viszont már elegendő magyarázat Raffaello hatása, és ilyen módon keletkezése legkorábban a XVI. század első évtizede második felére tehető. Raffaellot Balducci személyesen is ismerhette, hiszen mégha nem is fogadjuk el Vasari Pinturicchio iránt táplált ellenszenvéből fakadó túlzásait, miszerint az urbinói mester készítette volna a Libreria Piccolomini freskósorozatának valamennyi kartonját, a kutatók többsége egyetért abban, hogy Raffaello valamilyen formában résztvett az 1503 és 1508 között folyó dekorálási munkálatokban. 22 Talán az sem érdektelen adat, hogy Balducci egyetlen biztos műve a S. Spirito templom Borghese kápolnája számára készült, megrendelői tehát Raffaello Panofsky által feltételezett sienai mecénásaival azonosak. Cassoneképünk egyik irodalmi forrása minden bizonnyal az a meseváltozat, amely id. Philostratos Vita Apollonii Tyanei című munkájában olvasható. Ebben a Bűn megszemélyesítőjének leírása pontosan megfelel a Balduccitól megfestett alaknak. Az 1501-ben megjelent latin fordításban: 23 «Erat autem Vitium quidem auro monilibusque ornata, veste insuper purpurea et faciei pulchritudine nitens, comas praeterea discriminatis varus nodis alligata et pictis superciliis fulgens, aureos quoque calceos gestans, tumido elatoque gressu incedebat.» Különösen szembetűnő a «tumido elatoque gressu» képi formába való átültetése feldagadó, lebegő ruhával. Az Erény viszont korántsem olyan elhanyagolt külsejű, «cinikus» rútsága nem annyira hangsúlyos, mint Philostratosnál. Az aszketikus életideálra csak az apácaöltözet utal, éppúgy mint Niccolo Soggi berlini cassoneképén, ahol szintén a Philostratos szöveg hatásával kell számolnunk. 21 A philostratosi leírásnak az a másik lényeges eleme, hogy a két allegorikus nőalak Herculest megragadva igyekszik őt a maga oldalára vonni, és ami Soggi, Girolamo di Benvenuto képein vagy Eelice Feliciano miniatúráján világosan megfogalmazódik, Balduccinál, az álommotívum bevezetésével érintéssé szelídült. 25 19 C i e e r o: Somnium Scipionis, VI/1. 20 M a c r o b i u s : I. m. Il (XVII) 4. 21 P a n o f s k y, E. : I. m. 143. old. ; B a u d i s s i n, K. : I. m. 93 - 94. old. 22 B e c h e r u c c i, L.: Raffaello e la pittura. In: Raffaello. L'opéra, le fonti, la fortuna. 1. kötet. Novara 1968. 28 — 34. old. ; C a r 1 i, E. : L m. 71. old. Lásd még Panofsky (I. m. 143. old.) megjegyzését Raffaello és Pinturicchio kapcsolatáról: „Beziehungen zum Sieneser Patriziat kann insbesondere Pinturicchio vermittelt haben; denn dass dieser spätestens um 1502/3 mit Raffael in lebhaftiger Verbindung stand, wird auch von solchen Forschern nicht geleugnet, die Raffaels Beteiligung an den Libreria-Fresken ablehnen." 23 Idézi Panofsky, E. : I. m. 109. old. 24 A philostratosi típusról : P a n o f s k y, E.: L m. 107 — 111. old. 25 Reprodukciók: P a n o f s k y, E.: Lm. A címoldallal szembeni, az 52. és 53. kép.
