Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)

POGÁNY-BALÁS EDITH: Észrevételek Leonardo harcos fejei és Constantinus kolosszális bronzportréjával kapcsolatban

az arányokat, kiigazítani Leonardo szépségideáljának megfelelően, vagy torzítani az erőteljes kifejezés irányában, kiszámítani és empirikusan is kitapasztalni a síkban ábrázolt profilfej törvényszerűségeit. Leonardo feltételezett korai római útján nyerhette az ihlető ösztönzést a kolosszális bronzfejből, ugyanannak az egy fejnek a különböző nézeteiből, profilból, szemből, félprofilból, háromnegyed szembenézetből tanulmányozva annak sémáját, típusát, arányait, plasztikáját, anatómiáját, rövidülését, térbehelyezését. így alkotta meg jellegzetes fejeinek, profiljainak kifejező harcos ábrázolásainak sorozatát. A fejet abban az időben közelről is lehetett tanulmányozni, mivel IV. Sixtus adományaként 1471-ben a régi konzervátori palota portikusza előtt, a földön, alacsony oszlopon volt felállítva. Az Anghiari csatán a Leonardói két típus egyike, a heroikus harcos típusa erőteljes kifejezéssel jelenik meg. A vörös kréta fej egyike a kevés számú ifjú alakban ábrázolt harcos fejnek. Lélektani kifejezésben a legerőteljesebbek közé tartozik, a fekete rajzon levő alsó profilfej (31. kép) pedig nagyon tisztán mutatja az összefüggést a Constantinus profillal. A Constantinus jellegű rajzokon, melyek korai rajzaitól kezdve végig kísérik egész munkásságát az Anghiari ragyogóan szenvedélyes budapesti fejekig, (29. kép) és a Trivulzionak is tekintett (Windsor 12,556), 1510 körüli gyönyörű profil rajzig, melyekre Clark azt írja, hogy az antik inspirálta — szerintem mindig megtalálható a Constantinus bronz szobráról absztrahált jellegzetesség (30. kép). Ezeket a profil rajzokat összevetve nemcsak a Constantinus portré profiljával, hanem Mantegna és Michelangelo profil-ábrázolásaival — az összevetések alapján világossá válik mindegyiknél a közös előkép és az egymás művészetéhez való különlegesen finom és bonyolult kapcsolat is. Ez a késői Leonardo rajz mintegy a Michelangelo Dávidját is magába foglalja a Constantinus mellett, mint ahogy a Dávidba is belejátszanak a közvetlenül tanulmányozott antik szobrok, a Monte Ca vallói Dioscurok és a Constantinus fej, a Mantegna metszetek és az általa régebben látott Leonardói műveknek az emléke is. Leonardo Trattatojában a csatát vesztettekről írt sorait teljesen megvalósította a budapesti Anghiari fejekben, nem ugyan a csatavesztés, hanem a küzdelem elszántságának az érzékeltetésére, s ez a leírás is rávilágít, hogy alapja a Constantinus bronz (30. ké])) kellett hogy legyen : «. . .homlokuk fájdalmas ráncokba gyűrődik, orruk két oldalán is legyen néhány ránc, amelyek az orrcimpáktól indulnak ki és a szemzughoz futnak, az orrcimpák felhúzódnak, így keletkeznek ezek a redők*. A Constantinus bronz kolosszus szobor fejét és kezét a glóbussal 1471 decemberében a IV. Sixtus féle adományozással vitték át a Capitoliumra. A római konzer vátorok vették át a római népnek adott adományt, mint dicső múltjuk emlékét és nyilvánosan felállították a régi konzervátori palota proticusában. Itt egymás közelében volt látható a Camillus szoborral és a Tövishúzóval együtt s ettől kezdve gyakorolt erőteljes hatást a Rómába érkező művészekre. Leonardo rajzai mutatják, hogy domború orrú fejtípusaira, azoknak kialakulására milyen erőteljes hatással volt a bronz fej és a leonardói fejek sorozata egyben rávilágít arra is, hogy élete során milyen kevéssé változtatta alapvető formafelfogását. A Constantinus bronz kolosszus fejet arányossági tanulmányaihoz is felhasználta Leonardo. Profilban és szembenézetben is világosan felismerhető mindegyik alaptípusa a Leonardói ábrázolásoknak. A Velencei Akadémia egyik profilos szkéma tanulmányrajzán (236), összevetve a Constantinus bronz profiljával, felismerhető, hogy tanulmányai egyik alapjául használta fel ezt a természetben megfigyelt tanulmányai mellett. 1490 körűire datálják. A Constantinus profilnézet a proporciós szkéma fejeknek alapja Leonardonál, de a szembenézetben ábrázolt arányossági