Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)

G. AGGHÁZY MÁRIA: Újabb adatok négy szobormű témaválasztásához

szebb festmény-analógiája a Roncolo várában levő freskó, ahol még a táncolók kézfogásának módja is teljesen hasonló. Későbbi voltát a viselet árulja el: a hosszú hegyesorrú cipők, a férfiak megrövidült kabátviselete árulkodik egy kifinomultabb divatról. A fenti példák nyomán nincs kizárva talán az a lehetőség, hogy Velencétől távolabb, Franciaországgal közelebbi szomszédos területek számba jöhetnek pompás műtárgyunk keletkezése helyének meghatározásánál. Az egykori magyar tulajdonos, akinek ugyan palazzoja volt a Canal Grande mentén, szerezhette a kivételesen szép kutat, de nem kellett okvetlenül velenceinek lennie az eredeti megrendelőnek, vagy a faragó mesternek. * Nem a budapesti múzeum tulajdona, de mivel ugyancsak könnyen meghatározható a témája jelenlegi módszerünkkel és mivel eddig elnevezése ingadozó volt, foglalkozunk a londoni Victoria & Albert Museum egy olasz kisbronz szobrával. Az eddigi irodalomban «Morgante», vagy «Esopo» elnevezéssel ismeretes.

19 (Inv. No. 2626 — 1855) (22. kép.) Az előbbi nevet Pulci óriás szereplője után gúnynévként kapta a Mediciek udvari törpéje, akiről Bronzino festett több nézetben képeket, Bacchusként ábrázolva őt. Hátának, csípőjének hasonló torzulása miatt vitték át az elnevezést a kis bronzfigurára, amit először Valerio di Simone Cioli (1529 — 99) nevével hoztak kapcsolatba, majd újabban Niccolo Tribolo(1500—1550) munkájának tartják, mint majd látni fogjuk nagyobb valószínűséggel. A ruhátlan torz kis figura jobb kezében vesszőnyalábot tart, lába mellett a földre eresztve. Lábai között egy bagoly húzódik meg. Chrestien de Troyes: Le Chevalier de la Charrete, (éd. M. Roques. Paris. 1958.) ismert történetének azt a részletét kell felidéznünk, amikor Lancelot lovag némi tusakodás után, súlyosan sérült lova helyett igénybe veszi a lovaghoz méltatlan fuvaroskocsit, hogy minél hamarabb kiszabadíthassa fogságba került szerelmét, Guenever királynét. A kocsisról a 347 — 349. sorokban a következőket olvashatjuk : «... et voit un nain sor les limons, qui tenoit corne charretons une longue verge an sa main ...» Itt nem a törpévé alakult Merlin adja a tanácsot a lovagnak a kocsi igénybevételére, amikor a bölcs varázsló Pallas-Minervatól örökölte volna tudása jelképét a baglyot. Ebben az esetben az állat a karnális vágyak teljesedését jelenti

20 és így jutunk a figura pontos meghatározásához: «Launcelot kocsisa». Niccolo Tribolo művei közé 19 K e u t n e r, H. : Der Giardino Pensile der Loggia dei Lanzi. . . Kstg. Studien für H. Kauffmanri. Berlin, 1956. pp. 240 — 251. — Tietze — Conrat, E.: Dwarfs and Jesters im Art. London, 1957. p. 33. Fig. 32. — Holderbau m, J.: Notes on Tribolo. I. A Documented Bronze by Tribolo: so-called: Aesop, or Dwarf. London. Victoria and Albert Museum. The Burlington Magazine. XCIX, 1 957. p. 336. — Pope — Hennessy, Sir J.: A Small Bronze by Tribolo. The Burlington Magazine, vol. CI 1959. p. 85. e ss. A korábbi irodalommal. — Bronzetti Italiani del Rinascimento. Exp. London—Amsterdam — Firenze. 1961/62. ed. Firenze. N°. 97 — Radcliffe, A.:, European Bronze Statuettes. London. 1966. p. 75. Plate 46. 20 S c h m i 11, O. (red) : Reallexikon der deutschen Kunstgeschichte. Lief. 63. Stuttgart, 1970. Sp. 308.