Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
G. AGGHÁZY MÁRIA: Újabb adatok négy szobormű témaválasztásához
with her.» 10 A szerelemért vállalt teljes lemondás az udvari élet minden fényűzéséről, kényelméről tehát fokozatosan enyhül. A francia változatokból nem kapunk értesülést arról, hogy milyen úton jutott a szerelmes pár az erdőbe, csak Malory tól tudjuk viszont, hogy amikor valamivel előbb Palamède viszi el könnyelmű ígérete alapján királyi férjétől «Queen Isoud was set behind Palamides, and rode his way.» (Vol. I. Book. VIII. Chapt. 30. p. 280) Tehát együtt ültek egy lovon. Amikor azonban Tristannal végleges távozásra szánják magukat Cornouaille-ból, hogy Logres felé, Artúr Caniaaloth-ja mellett elhaladva elérjék a nekik felajánlott Joyeus Gard kastélyát, mindkettejüknek fárasztó lovaglást kellett vállalniok, amihez Iseut nem volt hozzászokva. Lehet, hogy a különböző ismétlődő motívumok a mi faragványunkon kissé összekeverődnek, amint azt Lőseth az olasz «Tavola Ritonda»-kompilációkra egyébként is jellemzőnek tartja. Minden esetre idővel engedmények történnek az erdei magányban egymásért vállalt ön megtagadások keménységéből. Valami párhuzamos jelenség ez, az időnként megreformált, vagy újonnan alakuló szerzetesrendek kezdeti szigorának enyhülésével. 11 így a budapesti kőfaragványon legalább is, minden bizonnyal a halhatatlan szerelmesek egyik távozásáról van szó a királyi udvarból, az erdő zavartalan magányába. Megfontolandó viszont még az a körülmény, hogy erkélykorlátunk éppen a velencei Fondaco dei Mori-ból került hozzánk. Ma erről az épületről a következőket írják : «Fondam. e Campo dei Mori. Cosi chiamato, pare dal Fondaco degli Arabi, che sorgeva qui presso. In faccia al ponte, all'angolo sorgono le Case dei Mastelli ; vi si vedono murate sbrecciate due délie tre figure caratteristiche dei Mori, (fine XIII. sec.) poggiate su framm.romani ; in queste statue la tradizione popolare riconosce i tre mercanti levantini délia famiglia Mastelli. . .» 12 . A Tristantörténet egyik jellegzetes szereplője a már említett Sir Palamides, (Palamède) a nemes szaracén, aki szintén a szépséges szőke Iseut lovagi rajongói közé tartozott. Alakjáról külön önálló regényes életrajzok készültek, részben «Guiron le Courtois» címen. Népszerűségét bizonyítja, hogy 41 kézirata ismert. A párizsi BN. egyik példánya, a Nouv. Aqu. 5243. éppen a pavai Visconti könyvtárból került Franciaországba, de a Viscontiak ezt a kötetet, több mással együtt, a padovai Carrara családtól zsákmányolták. 13 A feltűnő gonddal ábrázolt faházzal kapcsolatban felmerült mint témát adó forrás, egy másik lovagi történet, az «Enyas and the Woodhouse» históriája, aminek jeleneteit Koechlin művének néhány elefántcsont-ládácskájával kapcsolatban mások szintén említik. A spanyol irodalomban ezzel összefüggésben ugyancsak felvetették azt a lehetőséget, hogy az Enyas-történet helyett az ő esetükben is megfelelőbb volna a «Tristan de Leonis» egy részletére gondolni. 14 Végül is számí111 M a 1 o r y, Sir Thomas: I. in. vol. I. Book. VIII. Chapt. 35. p. 289. 11 Walz, A.: Compendium históriáé Ordinis Praedicatorum. Romae, 1930. p. 193. et p. 587. note 70. Pl. A dominikánusok első statútuma 1259-ből úgy rendelkezik, hogy: «ne de caetere in nostris conventibus habeantur imagines nisi pictae, nec fenestra© vitreae nisi albae cum cruce, nec litterae aureae in libris nostris.» 1298-ban pedig már csak általában «inhibemus quod in conventibus nostris, in picturis, vei seulpturis (!) sen in quibuscumque aliis simili bus, nulle curiositates notabiles fiant.» E v a n s, J. : Art in mediaeval France. London, 1948. p. 146. 12 L o r e n z e t t i, G. : Venezia e il suo estuario. Roma, 1956. p. 405. No. til . 13 B o g d a n o v, F.: Rez. Lathuillère, R.: (ed.) Guiron le Courtois, Etude de la tradition manuscrite et analyse critique. Genève, 19(36. c. művéről. Cahiers de la Civ. Méd. XI. Poitiers. 1968. pp. 76- 79. 14 R o s s, David, J. A. : Allegory and Romance on a Mediaeval french Marriaage Cascet. Journal of the Warburg Institute. XI. 1 948. pp. 128 - 130.Pl. 26/c, 27/d., K o e c h i n, R.: op. cit. a no. 2. alatt vol. 1 il. pl. CCXX. No. 1285. - A z c arat e, J. M\ de :
