Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: A Velazquez bodegónok néhány problémája
A két Wellington-kép mellett csak az O'Crouley-féle pásztorlány és két szolga, melyet a katalógus egyik legjobb művének nevez, látszik a fiatal mester kezétől valónak. Bodegónjai közül feltehetően több lappangott Madridban és talán ezek között kell keresnünk azt a hat bodegón-t, melyet 1809-ben Buchanan említ memoirjaiban. Ezeket a képeket 1809-ben megbízottja Mr. Wallis Madridban vásárolta és azt írja róluk, hogy különböző angliai gyűjteményekbe kerültek. 1 ' 1 A képekről Buchanan azt jegyzi meg, hogy félalakosak és szobabelsőket ábrázolnak. Ezek a képek természetesen nem származhattak a királyi palotából. Ekkor még csak az általános nyugtalanság folyományaként kerültek egyes nagy gyűjtemények mozgásba (így a Santiago palotában levő Murillók). vagy a politikai változások során, mint 1808-ban (íodoy bukása után gyűjteményének árverésre kerülése ; korábban, már 1802 táján az Alba hercegnő halálával orvosához került képek cseréltek gazdát, Ezekből sikerült Bourke grófnak, Dánia madridi követének néhányat, a többi között olyan jelentős alkotást, mint Raffaello Alba-Madonnája 15 megszereznie. Bourke 1801 augusztusában került Madridba és ott maradt José Bonaparte trónra juttatása után is. 1811-ben távozott — mint tudjuk gazdag zsákmánnyal. 1 " Bourke képei között Velázquez bodegón nincs, az a két világi tárgyú festmény, mely az ő gyűjteményéből került 1810 után a Landsdowne gyűjteménybe, a mester stílusában készült késői genre. 17 Viszont minden valószínűsége megvan annak, hogy a Wallis útján megszerzett hat bodegón valóban Velázquez alkotása és talán ezek között lappangott az a néhány hiteles bodegón, melyben az újkori művészettörténet-kutatás felismerte az ifjú Velázquez alkotásait. Mert míg 1888-ban, Justi Velázquez könyvének első kiadásában, noha a fiatal mester bodegónjai na k mélyenszántó és frappánsan találó elemzését adta, voltaképpen csak a két Wellington-féle festmény, 18 majd az akkoriban a Charles Robinson gyűjteményében publikált «Tojassüto nő» (27. kép) volt ismeretes. Az attribúciók ugyan számosak már ekkor, maga is említi, hogy Curtis katalógusában mintegy hetven bodegón-t sorolt fel, de ezek között hiteles művek, olyan, mely a mesterrel kapcsolatba hozható, még féltucat sincs. 19 Azóta a Justitól felemlített képek, a fenti három kivételével, kiiktatódtak — jogosan — a mester oeuvrejéből. Pedig az Angliába került hat Velázqueznek valahol nyomának kellett lennie. Valószínű, hogy ezek közé, a Buchanantól a szigetországba hozott képek közé tartozott a Sir J. Charles Robinson gyűjteményéből Richmondba került <( Tojássütő nő». mely 1813-ban egy árverésen bukkant fel Angliában (ma Edinburgh, Múzeum, vászon, 99x 116 cm), az 1908-ban az írországi La Touche gyűjteményből R. Langu Buchanan, W. : Memoirs of Painting, with Cronological History of the Importation of Pictures bv the Great Masters into England since the French Revolution. London, I-II. 1824. 235-236. 16 Vö. S v d o w, Anna von: Wilhelm und Caroline von Humboldt in ihren Briefen. I-VII. Berlin, 1900-1917. VI. 20. A képet Humboldt 1799-ben még a madridi Alba palotában látta, majd Bourke londoni palotájában látta viszont 1818-ban. Bourke gróf — akitől egyébként az Esterházy gyűjtemény és így a budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol képeinek zöme is származik — később Dánia londoni követe lett. 16 Vö. Takács, M. : History of the Spanish collection in the Budapest Museum of Fine Arts. The New Hungarian Quarterly. X. 35. sz. 1969. 180 - 185. 17 «Táj három nemesúrral, két hölggyel és két törpével* és «Táj két lovassal és egy szolgával*. Marquis of Landsdowne gyűjteménye, London. Vö. López Rev, J.: I. m. 178- 179. és 163. és 164. sz. 18 A «Sevillai vízhordó* korábbi provenienciáját nem ismeri, a Buen Retiróban, II. Károly hagyatéki leltárában 1700-ban találta meg első említését: «Otra de Vara de alto y très quarttas de ancho con un rettrato de un Aguador de mano de Velazquez llamado ed dho aguador el corzo de Seuilla . . . tassada en die/, doblones». I. m. 138. ,,J Ua. 145.
