Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: A Velazquez bodegónok néhány problémája
ton Douglas közvetítésével a berlini múzeumba került « Három zenélo» (vászon, 87 x 110 cm — 18. kép). Esetleg ide tartozhatik a budapesti «Etkezo parasztoké (20. kép) is. 20 Bár egyházi témája van a « Krisztus Mária és Márta házában» című képnek (25. kép), 21 könnyen életképnek fogható fel, hiszen az ablaknyílásba foglalt bibliai jelenet akár faliképnek is tekinthető. Ilyennek láthatták felbukkanása idején a múlt század utolsó negyedében. A képre is alkalmazható a Buchanan-féle megfogalmazás: «principally domestic subjects, and interiors. The figures of half the size of life», mint a hat másik Angliába került borfegónra. A képek közös ismertetőjeként: «A set of six pictures»-t említi Buchanan, 22 tehát sorozatnak mondja, melyet alátámaszt a művek és a még talán hozzájuk kapcsolható « Krisztus Emmausban» 23 mérete is. Az első három bodegón csaknem egyforma méretű, a « Krisztus Mária és Márta házában* (2b. kép) és a «Krisztus Emmausban» (30. kép) alacsonyabb, de szélességben csaknem egyenlőek. Mivel Buchanan nem azt mondja, hogy valamennyi életkép («domestical subject»-nak és «Interior»-nak mondja a vásznakat) hanem csak azt írja, hogy elsősorban («principally») ilyenek, feltételezhetjük, hogy a százesztendős lappangás angliai magángyűjteményekben valóban elrejtette a fiatal Velázquez életképeit a kutatók elől. Felmerül most az a kérdés, hogy a korai leltárakban előfordult bodegón-ok közül, nem lehet-e azonosítani ezekkel a képekkel valamely hiteles alkotást. Mielőtt ezt a munkát megkezdenénk, szólnunk kell a leningrádi Ermitázs «Etkezok» című vásznáról (107 x 101 cm — 17. kép), mely még a Buchanan-féle vásárlások előtt, a XVIII. század végén került ki Spanyolországból. A képet Nagy Katalin vásároltatta meg, leltárában először 1797-ben szerepel, de feltehető, hogy már 1774ben Pétervárott volt, ahol mint ismeretlen flamand mester «Etkezok» című képe szerepel. 24 Az azonosításnál tehát ezt a hiteles művet is figyelembe kell vennünk és azt a mulatt vagy indián-félvér mosogatólányt ábrázoló vásznat is (30 — 32. kép), 25 melynek méretei a ((Krisztus Mária és Márta házában» című képhez hasonlóak. Noha a Velázquez kutatás a mester halála háromszázadik évfordulója alkalmából számos kiváló eredményt hozott a felszínre és néhány olyan cikk is napvilágot látott, mely a bodegón okkal foglalkozik, a hiteles, stíluskritikai alapon elfogadható művek száma nem növekedett. Vitatható attribúciók alig vannak, J. López Bey 1903-ban megjelent kiváló monográfiájában a Velázquez műveinek felvett bodegónok között talán csak a leningrádi Ermitázsban őrzött ifjú feje marad 20 O. v. 96 X 112 cin. Első említése A. Sanderson gyűjteményében : The Art Journal, 1897. 272. (duly 3, 1908. The property of a gent lemen in Scotland*. « Peasants at a Repast. 37x43 inch. (Douglas)» A vételár 1.050 font volt. V.o.: Art Prices Current. 1907- 1908. Christies'London, 1908. 279. 21 O. v. 60 X 103 cm. London, National Gallery. 22 I. m. 235. 2:t O. v. 55,8x118 cm. Blessington, Dublin mellett, Russborough House, Sir A. Beit. A kép először 1909 táján került publikálásra londoni magéingyűjteményben. 24 A képben 1895-ben, pétervári látogatásakor W. von Bode ismerte fel Velázquez alkotását. Katalin cárnő 1 774-hen kiterjedt gyűjtőtevékenységet fejtett ki. Számos európai gyűjtemény megszerzésére mozgósította ügynökeit, így a többi között a Calonne (Vö. B u c h a n a n, W.: L m. I. 222.) és a velencei Vit túri gyűjteményt (Ua. 320.) próbálta megvásárolni. Az ismeretlen flamand mester képeként beleltározott mű méretei is beleillenek a «sorozat>)1>a. A figurák azonban nem vándorzenészek, pászlorok vagy öszvérhajcsárok, hanem, legalábbis az egyik katona, mint azt a falra akasztott kardok és a nyakfodor is mutatja. E leltári bejegyzésre és az ábrázoltak személyére L. Kagane hívta fel a figyelmemet. 25 A «Krisztus Emmausban» című vászon replikája. 55x104 cm. Chicago, Art institute. Először 1927-ben publikálta A. L. Mayer: Das Original der «Küchenmagd» von Velázquez. Der Cicerone, 1927. 563 — 564.
