Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)
SZABÓ MIKLÓS: Az i. e. VII. századi boiótiai agyagszobrászat kérdéséhez
tari múzeum tanagrai lovasai e kérdést illetően nem adnak érdemleges támpontot, sőt a problémát tovább bonyolítja a már említett tény, hogy az athéni Nemzeti Múzeum 12084 számú, állítólag Tanagrából származó csoportja agyagát tekintve lényegesen különbözik a többitől. Ugyancsak E. Kunzétól származik az a megállapítás, hogy az athéni kentaurcsoport az Olympiából származó New York-i geometrikus «kentaur-lapitha» kisbronzzal olyan szorosan összefügg stílusában, hogy a boiótiai terrakottát ugyancsak az i. e. VIII. századra kell keltezni. 14 Ezt a véleményt — legjobb tudomásom szerint, — mindmáig csak Fittschen részéről érte komolyabb támadás, aki végeredményben az i. e. VI. századi készülés mellett foglalt állást, bár ehhez éppen Boiótiából nem tudott meggyőző bizonyító anyagot felhozni. 15 Az athéni terrakotta hagyományos korai keltezése tehát a New York-i bronzzal való összehasonlításon alapszik. Kétségtelen viszont, hogy éppen a kompozícióban, a küzdő felek szembeállításának módjában, igen lényeges különbségek figyelhetők meg a két csoport között. Erre már Konstantinon felhívta a figyelmet, anélkül, hogy az eltérésekből további következtetéseket vont volna le. 10 Az athéni kentaur-harc kompozíciójának — a hérós kiforduló pozícióját és lépés-motívumát tekintve — meggyőző párhuzama a British Múzeum egyik keleti görög archaikus kisbronza (7. kép). 17 Ennek alapján pedig azt mondhatjuk, hogy a New York-i geometrikus bronzszobrocska és az athéni terrakotta csoport között csupán távoli, ikonográfiái jellegű rokonság van, olyan fajta, mint például a kartáncot ábrázoló geometrikus bronz ill. boiótiai archaikus terrakotta kompozíciók között. 18 Mindez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a «kentaur-muhely» mértanias formaadású darabjai végső soron a geometrikus művészet hagyományait őrzik, azt azonban igen. hogy az athéni kentaur-csoportot egy i. e. VIII. századi típus egykorú terrakotta képviselőjének tekintsük. Ugy tűnik, hogy ugyanerre az eredményre vezet, ha a bennünket érdeklő boiótiai darabokat az athéni Odos Meidani egyik sírjában talált, biztosan keltezhető i.e. VIII.századi terrakotta kentaurral vetjük össze. Ez ugyan az emberi és az állati test kombinációjának módját tekintve megegyezik a bennünket érdeklő boiótiai példányokkal, ezektől azonban lényegesen eltér a felső (emberi) test nyúlánk arányait, továbbá a festés technikáját tekintve. 19 Egy biztosan keltezhető darab alapján természetesen nem lehet általánosabb jellegű következtetéseket levonni, sőt elvben még az a magyarázat is felvetődbet, hogy a különbség az attikai 11 Kunze, E.: i. m. 144. old.; Vö. Hampe, K.: Frühe griechische Sagenbilder in Böotien. Athen, 1936. 32. old., 3. a. szám és 11. jegyzet: a New York-i csoport Kunzeféle datálásáról. 15 F i t t sehe n, K. : Lm. 111. old., 550. jegyzet, '"Konstantint) u, J. K. : Puö^oí XLV^CTEWV XOU Xo^ai azáGeic. Athén, 1957. 12 sk. 17 A 7 — 8. képekért D. E. L. Haynes-nek és a Trustees of the British Museum-nak tartozom köszönettel. Vö. H a y n e s, D. E. L.: JHS 72 (1952) 74 sk., különösen 75. old., 7. sz., Il/a. t, 18 Ehhez általában: Toll e, Ii.: Frühgriechische Reigentänze. Waldsassen, 1964.; A boiótiai terrakotta és az olympiai bronz kartánc-csoportok összevetése : R o 1 1 e y, Cl.: in: Collection Hélène Stathatos III. Strasbourg, 1963. 115. old., 66. sz. — Kétségtelen viszont, hogy a Stathatos-gyűjtemény terrakottája — szemben Cl. Rolley véleményével — nem lehet az i. e. VI. századnál korábbi. 19 Egyelőre 1.: üeltion 19 (1964) Chron. 58 skk., 55 a. t.; BCH 1966. 742. old., 1. kép. — A darabot 1970-ben/). Alexandri engedélyével tanulmányozhattam a III. attikai felügyelőség raktárában. Ásatási száma: 2333. M. : 11,4 cm. Jellegzetes attikai agyagszín, égetés előtti festés (vöröses csíkozás).
