Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)

SZABÓ MIKLÓS: Az i. e. VII. századi boiótiai agyagszobrászat kérdéséhez

és a boiótiai geometrikus művészet eltérő arányrendszerével magyarázható.-" Az utóbbi lehetőség megkérdőjelezésére — legalábbis a «kentaur-nuihely» terrakottáit illetően — alkalmasnak tűnik a British Múzeum egyik keleti görög, általában az i. e. VII. század végére keltezett bronz kentaur szobrocskája (8. kép), amelynek arányai, a férfifej profilja igen közeli rokonságot mutat a bennünket érdeklő boiótiai kentaurokkal.1 A «kentaur-muhely» keletkezésének fő érvét azonban véleményünk szerint az athéni Agorán feltárt i. e. VII. századi, pontosabban i. e. 040 előtti szentélylelet adja. Az ehhez tartozó agyagszobrocskák némelyike (elsősorban néhány ember- ill. ló-figura) olyan szoros kapcsolatot mutat a megmintázását, a festést tekintve a «kentaur-nuihely» alkotásaival és az azokkal szorosan összefüggő boiótiai terrakottákkal, ami az egyidejűség mellett szól.

22 Ennek értelmében pedig a «kentaurnuihely» nagyjából az i. e. VII. század második felében működhetett. Ennél többet azonban e pillanatban az időrend kérdéséről aligha lehet mondani. Vagyis — éppen a boiótiai geometrizáló művészet fentebbb vázolt problémái miatt — nyitva kell hagynunk azt a kérdést, hogy lehetséges-e az agorai terrakottáktól eltérő boiótiai sajátosságok (a columbiai kentaur és az athéni kecskés csoport firnisz-csíkos díszítése) és az archaikus keleti görög kisbronzokkal való hasonlóság alapján továbbfinomítani ezt a datálást. A «kentaur-muhely» kronológiai problémái az attikai és a boiótiai terrakotta művészet kapcsolatának történeti kérdéseihez vezettek el. Az i. e. VII. században, úgy látszik, szoros szálak fűzték össze a két terület koroplasztikáját. Ennek szemléltetésére talán egy «attiko-boiotiai» típus, a kettős-, hármas- négyesfogatok típusa a legalkalmasabb. Ezek Attikában az athéni Agorán kívül Eleusisban és Menidiben is előkerültek,3 s szinte csak az agyagszín különbsége alapján dönthető el, hogy a boiótiai lelőhelyű darabok nem attikai, hanem helyi műhelyek termékei.

24 Minden valószínűség szerint a szoros kapcsolatok mögött athéni hatások húzódnak. Egész világosan erre utal a festés-technika vizsgálata. A korai archaikus attikai terrakották polychrom festése az i. e. VII. század első felére keltezhető attikai újítás amely innen találta meg az utat Boiótiába. A «kentaur-in űhely» terrakottái már az eljárás átformálásnak jeleit mutatják, amit egyfelől a vörös matt és a barnás20 Az athéni kentaur arányaival vesd össze a Louvre i. e. VIII/V1I. századi ciprusi kentaurját : M ollard-Bes q u e s, S.: Musée National du Louvre. Catalogue raisonné des figurines et reliefs en terre-cuite. I. Paris, 1054. 58. old., Ii 374. XL. t.; A korai görög kentaur-típus ciprusi eredetéhez 1. : K a r a g e o r g h i s, V. : in: Charistérion A. K. Orlandos II. Athén, 1900. 100 skk.; Ellene: F i t t s c h e n, K.: i. m. 91 sk. E probléma alapos vizsgálatát ismét időszerűvé tette a legkorábbi görög kentaur, a Lefkandiban, Euboián talált példány: D e s b o r o u g h, V. K. — N i c h o 1 1 s, \i. V. — V o p h a m, M.: BSA 65 (1970) 21 skk. 21 Vö. Hayn e s, D.E. L,: i. h. I l/d. t., különösen 75. old., 10. sz.; továbbá F i t ts c h e n Iv. : i. m. 100 — I. old. A csoport keltezése az i. e. VII. széizad vége és a VI. század eleje között ingadozik. 22 Az agorai lelethez: B u r r, D.: Hesperia 2 (1933) 004 skk. A férfitípushoz: 617. old., 83. kép, 302 -3. sz.; a lótípushoz (vö. a skhimatari darabokkal, továbbá az Athéni N. M. 12684. számú csoportjával is): 618. old., 84. kéj). 2:i Athéni Agora: B u r r, D. : i. m. 616. old., 82. kép, 299-300. sz.; Eleusis: K o ur o u n i ó t i s, K. : Eleusis. A guide. . . Athens 1936. 1 19 sk., 68. kép.; Menidi : W o 1t e r s, P.: Jdl 14 (1899) 122 sk. 24 A boiótiai anyaghói, melynek problémáival a Szépművészeti Múzeum 50.459. számú közöletlen kettősfogata kapcsán szeretnénk részletesebben foglalkozni, mint különösen jellegzetes példákat 1. : Athéni N. M. 4228, Tanagrából = Wolters, P.: i. m. 122. old., 26. kép; Athéni N. M. 3884, Tanagrából; Vö. P e r d r i z e t, P.: i. m. 9 129