Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)

SZABÓ MIKLÓS: Az i. e. VII. századi boiótiai agyagszobrászat kérdéséhez

3. számú csoportjának figurájához. A terrakotta festése nem maradt meg: a narancs-vörös agyagon kizárólag fehér alapozás nyomai láthatók. b) Négy lovas harckocsi két harcossal. Athéni Nemzeti Múzeum. Valószínűleg Tanagrából. Ltsz. : 4082. Perdrizet, P.: Arch. Eph. 1890. 57 skk., 3. t.; Winter, F.: Die Typen der figürlichen Terrakotten I, Berlin-Stuttgart. 1903. 7/4.: Richter, iL: i.m. 218. old., 322a. kép. A lovak és a két hareos mintázása hasonló az előző csoportéhoz. Polychrom (sárga, vörös, fekete, fehér) festés. c) Lovas. Skhimatari Múzeum. Tanagrából. Leltározatlan. M. : 18 cm.

10 A lovas felsőteste és karjai vannak megmintázva; az alak a ló testéből «nő ki». A fej közeláll a «kentaur-niuhelv» férfialakjaiéhoz. A ló széles sörénye háromszög alakú kiugrásban végződik. Az egész szobrocskát fehér alapozásra felvitt vörös festék borítja. d) Lovas. Skhimatari Múzeum. Tanagrából. Leltározatlan. Az előzőhöz hasonló, de annál igénytelenebb példány. Festése erősen lekopott. e) Lovas. Skhimatari Múzeum. Tanagrából. Leltározatlan. Vö. az előző darabbal. Nem lehetetlen, hogy az itt felsorolt terrakották közül a skhimatari lovasok mintázásuk (1. elsősorban a c) példányt) és festésük alapján a kentaur-műhelyhez kapcsolhatók. E kérdés eldöntését az nehezíti meg, hogy ezek a darabok a budapesti kentaurnál és három társánál lényegesen banálisabb, s éppen ezért igénytelenebb kivitelű típus képviselői. Az 12084 számú athéni terrakotta (fentebb) a modellálás stílusát és qualitását tekintve közeli rokona a 3. számú athéni csoportnak, de nem ugyanabból a fajta agyagból készült, mint a «kentaur-niuhely» terrakottái, s feltehetően festése is — akárcsak a b) jelzésű «tanagrai» harckocsi polyehromiája — eltért ezekétől. így e két darab esetében kézenfekvőnek látszik az a feltevés, hogy egy másik, de a «kentaur-nmhellyel» egyidejű boiótiai agyagszobrászati központ alkotásai. A «kentaur-muhely» terrakottái közül — leszámítva a budapesti darab Baurféle említését — csak az athéni kentaur-csoportról esett bővebben szó a szakirodalomban; a készülési helyéről, keltezéséről folyó vita mint pars pro toto az egész csoportot érinti. Az athéni kentaur-csoport boiótiai eredetét E. Kunze ismerte fel, s ezt, bár párhuzamok híján meggyőző érvekkel sem támadni, sem védeni nem lehetett, mindmáig lényegében mindenki elfogadta. Mindössze Ohly tett kérdőjelet a «boiótiai» jelző után, ami inkább csak a terrakotta egyedülálló voltának szólt.

11 Az itt felsorolt darabok teljes mértékben a boiótiai eredetet bizonyítják, annak ellenére, hogy mint később látni fogjuk, némileg rokon stílusú és technikájú darabok az athéni Agorán is előkerültek.

1- A második listán szereplő szobrocskák lelőhelyadatainál is megnyugtatóbb érv a származás kérdésében az athéni kecskés csoport kecskéjén, ill. a columbiai kentauron megjelenő firnisz-csíkos díszítésmód.

13 Sajnos a «kentaur-muhely» négy darabjának lelőhelyét nem ismerjük, így e pillanatban szinte fel sem vethető az, hogy Boiótián belül hol működhetett a műhely. A skhima10 Vö. Lullie s, R.: Antike Kleinkunst in Königsberg. Königsberg, 1935. 54. old., 135. sz. Sajnos fénykép nélkül nem tudom eldönteni, hogy valóban azonos stíluséi és technikájii darabról van-e szó. 11 Kunze, E. : i. h. ; O h 1 y, I). : AM 66 (1941) 14. 12 L. a 22. jegyzetet. 13 Különösen-a kecske fejének díszítése áll közel az i. e. VI. század elejére keltezhető «firnisz-allatok» némelyikéhez. Vö. pl.: Schefold, K.: Meisterwerke griechischer Kunst, Basel, 1960. 182"-3. old., ül. 194. sz. : Terrakotta kos.