Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)
FÓTI LÁSZLÓ: Disznó-amulettek az Egyiptomi Gyűjteményben
tudósítás ugyanakkor kiemeli azt is, hogy mindemellett bizonyos ünnepnapon holdtöltekor Seléné és Dionysos tiszteletére sertéseket áldoznak. A holdiinneppel összefüggő sertésáldozatot Plutarchos 12 és Manet ho 13 is hagyományozza. A sertés utálatos jellegét hangsúlyozza Origenes 14 és Sextus Empiricus 15 is, ez utóbbi megjegyzi, hogy az egyiptomi papok inkább meghalnak, semhogy sertéshúst egyenek.. A görögországbeli egyiptomi kultuszokkal kapcsolatos érdekes megjegyzés található Pausaniasnál, 16 aki hangsúlyozza, hogy a Phokis-i Tithorea-ban tartott Isisünnepeken nem volt szabad sertést feláldozni. Justinus 17 a zsidók történetének arra a szakaszára vonatkozóan, amikor Egyiptomban voltak, megjegyzi, hogy minden állatot isteni tiszteletben részesítettek, csak a disznót nem. A disznó kultikus tisztátalanságával összefüggő szociális problémára Herodotos 18 mutat rá, amikor megemlíti, hogy a kanászok a hét egyiptomi kaszt egyike, mégpedig az egyik legalacsonyabbrendű és általánosan megvetett kaszt. 19 A disznópásztorokról Josephus és Synesios megjegyzi, hogy a szentélyekbe nem léphetnek be.0 A disznó különlegesen megvetett, de bizonyos alkalmakkor kultikusan feláldozott szerepéről tájékoztató antik források összefoglalása után meg kell vizsgálnunk az egyiptomi források tanúbizonyságait ugyanebben a kérdésben. A régészeti ásatások leleteinek felhasználásával megállapítható, hogy a neolitikus Merimde-kidturában a Delta területén a juh, kecske és szarvasmarha mellett ismerték a sertést is.1 Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban Kees megállapítása, aki arra figyelmeztet, hogy a sertés Delta-beli kimutatható fogyasztásával szemben ez az állat Felső-Egyiptomban úgyszólván ismeretlen volt. Feltételezhető ugyanis, hogy az egyiptomi történeti korban általánossá vált disznóevési tilalom történetileg az államegyesítés korára vezethető vissza.2 Ilymódon ez a tilalom nem lenne; más, mint a felso-egyiptomi Horus-királyság részéről bevezetett rendelet az egyesítés után, amely az ősi alsó-egyiptomi szokásokat igyekezett ezzel megszüntetni. Az mindenesetre kétségtelen, hogy bár a sertést régóta tenyésztették Egyiptomban, erről rendkívül kevés forrás tanúskodik. 1. és 2b. dinasztia korabeli disznótemetkezések nyomai mutathatók ki. 23 A Kamose-táblán 24 a sertések takarmánnyal való ellátottsága az állani jólétét és gazdagságát szimbolizálja. A thébai ünnepi kalendárium szerint a Sokaris-ünnepen (Choiak 24) «1 kecskét és 1 disznót* áldoztak fel. 25 Egy későkori templomfelirat arra szólít fel, hogy a disznókat távol kell tartani a templomtól. 26 A sertés tisztátalan jellegének, általános inegvetettségének rendeletté, dogmává való sűrítését az államegyesítés idejére tenni természetesen csak feltevés, aminthogy szintén csak hipotézis lehet ebben Felső- és Alsó-Egyiptom ellentétének kifejeződését feltételezni. 12 Plut a rchos, Peri Is., 8. 13 M a n e t h o, Aegypt. Frgrn. 79. M 0 r i g i n e s, C. Cels. V, 34. 15 S e x t u s F m p i r i c u s, Pyrrh. hyp. III, 24. 16 P a u s a n i a s X, 32, 16. 17 J u s t i n u s, Qaest . 35. 18 H er od o t o s II, 164. 19 Hero d o tos II, 47. 20 Joseph u s, Ant. II, 7, 5 ; S y n e s i o s, De prov. I, 5. 21 J u n k e r, H. : Vorbericht Merimde, 1933. (Anz. Wien Akad.) 88. 22 K e e s, H. : Götterglaube, 71. 23 S h a w k i, Moustafa: ASAE 58 (1964) 258-260. 24 Un. Garnarvon-tábla. L. JEA 3 (1916) XII- XIII. tábla, 6. sor. 25 K e e s, H. : Götterglaube, 71-72. 26 B o n n e t, H. : Reallexikon. . ., 690 - 691 (1. RÄRG).
