Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)

Könyvszemle

B. Strigel ismert és publikált művei mellett néhány kéj) első ízben kerül bemutatásra, mint pl. A. Woensam figyelemreméltó késői Kálváriája, vagy a két J. Eisner tábla. Nem törekszik a szerző a gazdag budapesti Cranach gyűjtemény teljes közlésére (csupán négy képet közöl), de kárpótlásul egy, a közelmúltban közzétett korai képét, a református egyház tulajdonában levő Szt. Katalin vértanúságát mutatja be. A kötetben néhány új meghatározási kísérlet is helyet kapott (az esztergomi Madonna-kép Strigel műhelyébe való utalása) és néhány éij ikonográfiái meghatározás. Kákosy László — Varga Edith: Egy évezred a Nílus völgyében. Memphis az Obirodalom korában. Budapest, 1970. Gondolat Kiadó. 287 lap, 97 tábla. A szerzők Egyiptom ókori kultúrájának első nagy korszakát, az Obirodalom korát mutatják be új munkájukban, a kor legjelentősebb városát, Memphiszt állítva a középpontba. A művelődéstörténet valamennyi területére kiterjedő tárgyalás két fő részre oszlik. Az elsőben Kákosy László Egyiptom földrajzának é& az egyiptológia történetének rövid áttekintése után a praedinasztikus időkről ad képet, majd részletesen bemutatja az Obirodalom állami és társadalmi szervezetét, vallási ideológiáját, istenvilágát, mindennapi életét és tudományos eredményeit. A munka második felében Varga Edith a korszak képzőművészetét tárgyalja. Az előzmények vázolását az építészet részletes elemzése követi, amely a szerzőnek az egyiptomi emlékekkel való sok éves személyes találkozásain alapszik, majd a balzsamozásról és az ábrázoló művészetek műfajairól szóló fejezetek következnek. Az egyiptomi művészet ábrázolási törvényeinek és a mögöttük álló világképnek sok éij megfigyelést nyújtó magyarázata minden kor művészetével foglalkozók számára tanulságossá teszi a könyvet. Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon. Budapest, 1971. Corvina Kiadó. 87 lap, 75 kéj). A kötet a kelták kultúrájának a mai Magyarország területén talált emlékeit dolgozza fel. Ezeknek, valamint írott forrásoknak és a keltákra vonatkozó más területekről származó adatoknak ismeretében összefoglaló képet ad arról, hogyan ment végbe a későbbi Pannónia területének kelta meghódítása, milyen társadalmi szervezetben éltek az itt lakó kelta törzsek, milyen vallási képzeteik voltak, mit lehet mindennapi életükről és művészetükről a fennmaradt emlékekből megtudni. A szerző először kísérli meg a magyarországi kelta kultúra sajátos helyi vonásait is meghatározni. Az illusztrációk között számos eddig közöletlen tárgy van: a kitűnő' fényképfelvételek is alkalmasak arra, hogy megértessék a kelta művészet jelentőségét a inai néző számára. H. Takács Marianna : Magyarországi udvarházak és kastélyok (XVI — XVII. század). Budapest, 1970. Akadémiai Kiadó. 285 oldal, 202 kép. A szerző a magyarországi világi építészet 1520— 1711-ig terjedő korszakának és egy sajátos emlékcsoportnak feldolgozását tűzte ki céljául. A magyar szakirodalomban a kora-reneszánsszal szemben ez a korszak eléggé elhanyagolt terület. Ez az időszak Magyarország három részre szakadásának a kora; társadalomtörténeti szempontból a későfeudalizmus korszaka. Művészettörténeti meghatározása bonyolult; a késő-reneszánsz stílus virágzásának, hosszéi utóéletének és elnépiesedésének korszaka, a nyugati országrészben pedig a kora-barokk megjelenése. A tanulmányban okleveles adatok és az emlékanyag alapján tárgyalja Erdély, a Felvidék és Nyugat-Magyarország sajátos fejlődését a profán építészet e műfajában. A tanulmányt kiegészítő adattárban 351 emléket regisztrál Magyarország, Csehszlovákia, Románia, a Szovjetunié) és -Jugoszlávia területéről.