Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)
PASSUTH KRISZTINA: Kurt Schwitters, Théo van Doesburg és a Bauhaus
.a kisebb és nagyobb motívumok, Ha a műnek ezt a középső részét kiemelnénk, olyan szabályos geometrikus kompozíció születne belőle, amelyet akár Doesburg is elvállalhatna. Schwittersben már ekkor, 1922-ben, amikor merzmúvészete virágkorát éli, megbújik a konstruktív, absztrakt felfogás, amely majd néhány hónap múlva, 1923-ban szabályos geometrikus absztrakt festményekben fog kibontakozni. Az előbbi collage-nak azonban csak a középrésze ilyen leegyszerűsített — körülötte számos apróbb és nagyobb elem helyezkedik el, a bal oldalon szövetdarabkák, amelyek részben eltakarják, átfedik egymást, s így domború felületeket teremtenek. A diagonal azonban itt is megvan: a jobb oldali négyzet sarkát szeli át, majd folytatódik egy csak vonalakkal és betűkkel jelzett sávban — baloldalt viszont a különböző négyszögek oldala hasít be átlósan a képsíkba. Tehát Schwitters geometrikus struktúrájú merzművében ugyanúgy közelít a konstruktív felfogáshoz, mint Doesburg valamivel később, egy-két év múlva, diagonálisaival Schwittershez és főként El Lissitzkyhez — azaz mindkét művész számára kérdésessé válik saját alkotó módszere. Ez az az időszak — pontosan 1922 ősze — amikor Schwitters Weimarban tartózkodott s ott Bortni/ik Sándorral barátkozott össze. 3r> A collage, felirata szerint, pontosan 1922. szeptember 27-én készült, azaz a dadaista-konstruktivista kongresszus idején. A kongresszuson azonban — mind más leírások, mind Bortnyik Sándor visszaemlékezése szerint is — , a baráti szolidaritás hangsúlyozásán kívül semmi különösebben említésre méltó nem történt. 3. Néhány napig maradt az egész társaság, hogy utána továbbutazzon Hannoverbe, 38 ahol El Lissitzky irányításával folyt a további eszmecsere. Másrészt viszont •Schwitters és Doesburg — az avantgárdé mozgalon ellenpólusai — a rendetlenség és a rend szélsőséges képviselői, nemcsak stiláris meglátásokban, hanem barátilag is olyan közel kerültek egy máshoz, hogy egy közös holland dadaista előadóköréitat határoztak el, amelyet igen nagy sikerrel meg is tartottak 1922 decemberétől 1923 márciusáig. 39 Evvel a dada merz-változata és a neoplaszticizmus Doesburg-féle változata közös platformra jutott, s miközben később mindkettő ment a maga útján tovább, mégis, erősen hatott a másikra. (Noha Doesburg hatása Schwittersre kétségkívül erősebb volt.) A harmadik lényeges változás, amely abban az évben bekövetkezett: a Weimarból távozni kényszerülő Doesburg helyett Gropius hívására W r iemarba érkezett Moholy Nagy s 1923 elejétől, 10 szabályszerűen kinevezett tanárként átvette az oktatás irányítását. Az utat kétségkívül Doesburg törte számára, s ami neki nem sikerült —a konstruktivista tanok meghonosítása a Bauhausban — az annál in36 Bortnyik Sándor visszaemlékezése szerint : «Együtt ültünk a kályha körül és beszélgettünk, sőt, Schwitters elszavalta az Anna Blume versét. Közben erősen nézett két fadarabot, amelyeknek olyan érdekes alakjuk volt, és megkérdezte, nem adnáni-é neki. Na, tessék, vidd cl, feleltem, de Schwitters nemi akarta csak úgy ingyen, s ezért hozott t öbb colhuíe-l . h< »gy válasszak közülük. En ezt választ ottani, de mond t am neki, In >gy nem fogadhatok el egy művet két darab fáért, így hát a fadarabokhoz ráadásul nekiadtam egy művemet. Hogy mit, arra már nem emlékszem.» 37 <• Egy kávéházban találkoztunk, de lehet, hogy Doesburg lakásán. Nem emlékszem, hogy különösebben ülés formája lett volna. Egyről tudok: egy előadásról, amelyen a Bauhaus tanárok és növendékek mind ott voltak. Tzara tartott egy előadást. Schwitters pedig Doesburg műtermében mondta el az Anna Blume verset és még egy másikat a kongresszuson.)) Bortnyik Sándor szíves szóbeli közlése. 38 L i s s i t z k y — K ii p p e r s, S.: El Lissitzky. Dresden, 19(37. 23. 39 L a c h, F. : i. m. 53. 40 W e i t e m e i e r. 11.: Eicht-Visionen. Bauhaus-Archiv, Berlin, 1972-es kiállítás kat., 32-43. old.
