Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy etruszk bronztükör
hogy a budapesti tükörképe szervesen magna graeciai képhagyományhoz kapcsolódik. Még szorosabbnak látjuk a kapcsolatot az említett darabokkal, ha figyelembe vesszük, hogy a tárgyalt szkéma távolról sem az egyetlen, amelyet Héraklés oroszlánharcának tondo-ábrázolására alkalmaztak, 50 s etruriai életére is alig van adatunk a budapesti tükrön kívül. 51 A IV. század második felének itáliai művészetében két egymást kiegészítő ellentétes irányzat emelkedett ki: egy antiklasszikus-expresszív művészi nyelv 5ésa görög klasszikus hatás rendkívül intenzív élj hulláma. 53 Mindkét jelenség legalábbis Dél- és Közép-Itáliában általános volt; történeti kerete és motivációja az etruszk-római ellentétek mellett az italikus-törzsek összefogási kísérleteinek sorozata függetlenségük megvédésére a délről szorongató görögökkel és Rómával szemben, hol az egyik szövetségében a másik ellen, hol fordítva. 54 Az oroszlánharc-motívum elterjedése sok egyéb között a dél-itáliai görög kultúra IV. századi itáliai hódításának bizonyítéka. Megjelenése Aufidenában és Fratteban jól mutatja azt, milyen jelentős szerepük volt a lucaniaiaknak és samnisoknak ebben a hellénizálódásban és közvetítésében Rónia és az etruszk terület felé. Különösen fontos ebből a szempontból a frattei lelet. A salernoi és az újonnan alapított basilicatai régészeti főfelügyelőségnek részben francia, német és amerikai régészekkel közösen végzett ásatásai az elmúlt évtizedekben települések és temetők egész során bizonyították be, milyen mértékben szorította háttérbe a görög kultúra hatása a helyi, nem-görög elemeket. Az 1971-ben Potenzában rendezett, a «Basilicata nem-görög népei» kultúráját bemutató kiállítás átfogó képet adott erről a IV. század második felére jellemző folyamatról. 0 *' A hellénizálódás fő szárazföldi útvonalai és legfontosabb állomásai is eg\^re világosabban rajzolódnak ki. Nem kis jelentőségűnek látszik az az út, amely Tarentuniot, illetve Hérakleiát és. Sirist a Salernoi-öböllel kötötte össze az Agri völgyén és a Valló di Diano-n át ; a tengeri út mellett ennek lehetett a fő szerepe Fratte és a Tarentumi-öböl görög városainak kapcsolatában is. Efi Érthető, hogy ennek a közvetlenül Hérakleiából kiinduló hatásnak egyik jellemző vonása éppen Héraklés kultuszának terjedése 50 Például 420 körüli attikai vörösalakos csésze belseje a London 105-festőtöl (P> ea zley: ARV 2 , 1293, 2. és JHS 25, 1905, 278. old., 10. kép); alexandriai korahellénisztikus relieíinedaillon csészéről (Pie b e r, M. : The Sculpture of the Hellenistic Age. New York, 1955. 399. kép); két TTL századi etruszk csésze relicfinedaillonja Orbetello-ból Firenzében (az egyik képe: Hesperia Suppl. VIL Princeton, 1943. 157. old., 69. kép). További példák jegyzéke (érmék, gemmák, lámpák) : H r o m m e r IL, i. h. — Az esetleges nagyplasztikai mintaképek sokat vitatott kérdése nem ide tartozik; vö. elsősorban Laor'oi x, i. m .(feni 32. jegyz.) 57 — 78. ; W i 1 1 i a m s L e h m a n n, Ph. : Statues on Coins. New York, 1946. 3.; Kii n z 1, E.: Frühhellenistische (huppen. Diss. Köln, 1968. 70— 77. (a korábbi irodalommal). 51 Elsősorban egy londoni bronz situla áttört reliefdísze (Wal t e r s, H. B.: Cat ah of (he Bronzes . . . in "the British Mus. London, 1899. 107. old., 18. kép). 52 Vö. Szilágyi, J. Gy., Wiss. Zeitschr. d. Univ. Rostock 17 (1968) 797 - 8. és Acta Antiqua Hung. 18 (1970) 244, 260— (iL; legutóbb összefoglalóan, további irodalommal Pallottino, M. : Civiltà artistica etrusco-italica, Firenze, 1971. 96 — 105. 53 P a 11 o t t i n o, i. m. 91—5. (a legfontosabb korábbi irodalommal). 51 Erről legutóbb S a 1 m o n, i. m. (fent 46. jegyz.) 42 — 3. 55 Adamesteanu, D. a kiállítás katalé)gusában (Popoli anellenici della Basilicata. Napoli, 1971.) világos képet rajzolt erről az egyes ásatási területeket jellemző bevezetésekben ; 1. elsősorban 50 — 51, és 70 — 7 I. 56 Adamesteanu, i. m. 49, 66. ; S a r I o r i, F., in: Herakleiastudien (ArehäoL Forschungen in Lukanien IT, hrsg. v. B. Neutsch, Rom. .Mit I. IL Ergänzungsheft). Heidelberg, 1967. 28 — 9. Vö. De la Geni è r e, -L, AttiSoc. Magna Grecia 5 (1964) 129. sköv. es L'âge du fer en Italie Méridionale. Paris, 1968. 3 — 4. és 225. sköv., elsősorban 229.
