Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy etruszk bronztükör

volt,

57 akit egyébként is egész Magna Graeciában szinte «nemzeti» istenalaknak tekintettek.

58 Nem kevésbé fontos szerepe volt az új feltárások tanúsága szerint a Magna Graecia és Campania, továbbá Etruria közti közvetítésben Potenza és északabbra Melfi területének.

59 Mind itt, mind a Valló di J)iano-ban Etruriából és Magna Graecia nagy görög városaiból importált leletek sora tanúsítja, hogy már a VI—V. század óta kulcsponti szerepük volt a két terület közti összeköttetésben.

00 Fratteből, amely a terrakotta-relief keletkezésének korából számos más dokumentumát is szolgáltatta a Tarentumi-öböl városaiból érkező művészeti hatásnak,''

1 a IV. század végétől jól kiépített út vezetett északra, Etruria felé: a via Appia, amely 312-ben Rómából már legalább Capuáig vezetett.

0- Valószínűleg még ugyancsak a IV. században nyílt meg a via Valeria, amely Kelet felé, a félsziget belsejébe, a samnis terület határához, Aufidena közeléig vitt.

03 A IV. század második felében a Tarentunii-öböltől Etruriáig áramló hellénizálódásnak az oroszlánharcot ábrázoló etruszk bronztükör mellett egy másik érdekes dokumentuma a Szépművészeti Múzeumban egy vörösalakos díszítésű agyagtál (14. kép).

64 Kívül díszítetlen, belsejében oszlopon ülő nőalak látható, kezében tükörrel. A kép részleteiben és egész stílusában is kétségtelenül szoros kapcsolatokat mutat aIV, század második felének apuliai vörösalakos vázafestészetével, de annak egyik ismert műhelyébe sem illeszthető be. Trendall

65 ismerte fel, hogy legközelebbi stílus-rokonait a fentebb említett új ásatásokon megfoghatóvá vált belső-lucaniai provinciális műhelyekben kell keresni. Elsősorban a nőalak fejformájának és profiljának a Padula-csoporttal való kapcsolata szembetűnő/

6 de hasonló szellemű darabok kerültek elő a melfii ásatások még közöletlen vörösalakos vázái között is.

67 A budapesti tál tehát a hellénizációnak ugyanazt az útvonalát mutatja, amelyen az etruszk bronztükör Héraklés-képe indult el Magna G race iából. Fő érdekessége az, hogy a tükörhöz hasonlóan tovább is vezet Lucaniánál és Campaniánál, egészen az etruszk tükrök műhelyeiig. A képet keretező levél-koszoni nyilvánvalóan ugyanaz, amely az etruszk tükrök egy nagyobb csoportjában gyakori/'

8 Herbig a csoportot éppen erről a keret díszről nevezte el «Kranzspiegelgruppe»-nak, de a 57 Ezt tanúsítja a pénzek és pénztípusok elterjedésének (érképén kívül az Armento közelében, Serra Lustrante-ban újonnan feltárt Héraklés-szentély is: Ada rn este a n u, i. m. 66 — 8. A magna graeciai városok Héraklés-kult tiszairól G i an nell i, G.: Cultî e mili della Mauna Grecia. Firenze, 1924. passim (1. az indexet). 58 D ó t i e n n c, M., Lev. Hist. Lel. 158 (I960) 19. sköv. •"'

9 Ada m e s t o a n u, i. m. 70 - 71. és 100 — 101. 60 Potenza és Melfi területének új leleteiről 1. az 55. jegyzetben említett katalógust, 69 — 132. old., továbbá Ada m e s t e a n u, D., At t i Sec. Magna ( îrecia 6— 7 (1 965 — 66) 199. sköv.; a Vallo di Diano új ásatásairól egyelőre T r e n d ail, A. D., Apollo 2 (1962). 11. old. és 1. jegyz. «

;1 Vö. T r e i'i dall, A. I)., Apollo 3-4 (1963 - 64) 15 - 7. ; vö. C o 1 o n n a, G., Enc. Arte Ant. III. Koma, 1960. 731. 62 Vö. legutóbb az antik hagyomány védelmében súlvos érvekkel W i s e m a n, T. P., PBSR 38 (1970) 130- 33. és 140-42. 63 Wise m a n, i. m. 139 — 40.; vö. S a 1 m o n, i. m. (fent 46. jegyz.) 21. 64 Lelt. sz.: 50 199.; ni.: 5,7 cm; átm. : 27,1 cm. Részletes publikációja: CVA Hongrie 1, 50,4. t. és 51,1 - 2. t. 65 Szíves levélbeli közlése szerint, 66 A Padula-csoportról T r e n d a 1 I, Apollo 2 (1962) 11 - 34. és LCS 533 - 5. 67 A még közöletlen anyag egy része 1968-ban a potenzai Museo Archeologico Pro vinciale-ban került ideiglenesen kiállításra, másik részéi 1). Adamesteanu főfelügyelő úr szívessége folytán a Soprintendenza aile Antichità della Basilicata ]>otenzai raktárában láthattam. ,iH H e r b i g, P., St. Etr. 24 (1955- 56) 183. sköv.