Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy etruszk bronztükör
Nem kevésbé fontos érv a budapesti tükör képének dél-itáliai eredete mellett -az, hogy két legközelebbi rokonát az itáliai művészetben ismerjük. Az egyik műfajában közelálló hozzá: az aufidenai samnis necropolis 109. sírjában eltemetett harcos bronz övének bekarcolt díszítése. 44 A szkéma, amennyire a rossz fenntartású darabon ki lehet venni, minden lényeges részletében azonos az etruszk tükörével, csak Héraklés jobb lábának rövidülése kevésbé merész, és a buzogány, amelynek a harcban amúgy sincs szerepe, itt elmaradhatott, minthogy nem kerek felületet kellett a kompozíciónak kitölteni. Mindez nem érinti az esetleges közös mintakép kérdését. Az övet a IV. századon belül nehéz közelebbről keltezni, 45 a terminus ante quem mindenestre a samnis temető használatának megszűnése a római hódítással, 298-ban. 46 Az igénytelen aufideniai övdísznél jóval fontosabb tanulságokat ígér a másik említett itáliai ábrázolás, egy fél életnagyságú dombormű épületdíszítő terrakotta-cserépen, ún. hegemón knlyptér-en, amely egykor a Salerno melletti Fratte samnis-kori akropolisának egy templomát díszítette, és az 1955 — 50. évi ásatásokon került elő az akropolishoz vezető úton; jelenleg a salernoi Museo Archeologico Provinciale-ban van kiállítva (11 — 13. kép). 47 Első tárgyalója utalt a syrakusai érmekompozícióval való szoros kapcsolatára. 48 Nyilvánvaló azonban, hogy ez a kapcsolat csak közvetett lehetett; sokkal szorosabb szálak fűzik a frattei reliefet az említett legkorábbi hérakleiai érme domborművéhez. A kompozíció nyitottsága mellett összeköti őket Héraklés térdelő jobb lábának oldalnézetű ábrázolása, a kinyújtott bal láb mintázása és szerepe a kompozícióban, az oroszlán felsőtestének beállítása és megfogalmazása. A két legfeltűnőbb eltérés összefügg egymással: a hérakleiai pénzen Héraklés csak bal karjával öleli át az oroszlán nyakát, a másikban buzogányt tart, a frattei reliefen mindkettővel, a buzogány pedig a háta mögé került. Mindkét motívum megvan azonban a budapesti tükrön, amely viszont Héraklés lábainak ábrázolásában és az oroszlán beállításában a hérakleiai és a frattei ábrázolással szemben az aufidenai övhöz áll közel. A négy itáliai ábrázolás pontos kapcsolatát jelenleg nem lehet tisztázni; annál kevésbé, mert a nagyjából egykorú frattei, aufidenai és budapesti kép mesterének bizonyos fokú önállóságával is számolni lehet egy vagy több mintaképnek különböző műfajokban való felhasználásánál. Elképzelhető azonban az is, hogy mindegyik kompozíciót készen vette át mestere egy ma ismeretlen eredetiről. 49 Ezt a kérdést eldöntetlenül kell hagyni, annyi azonban a fentiek alapján bizonyos, 44 M ariani, L., Mon. Ant. 10 (1901) 349-50. old., 74. kép; a sírleletről: 502-3.; a publikáló az övet tévesen görög importnak tartotta (348.). 45 Az italikus bronzövekről Rebuffat — Emmanuel, D., Mél. d'Arch. et d'Hist. 74 (1902) 335. sköv.; a datálás problémáiról 300. sköv. 46 R e b u f f a t — Em m a n u e 1, i. m. 360. ; S a 1 m o n, E. T. : Samnium and the Samnites. Cambridge, 1967. 261. 47 N e u t s c h, i. m. (fent 28. jegyz.) 449 — 50. old. és 158 — 9. kép; Van B u r e n, A. W., AJA 61 (1957) 377. old. és 107. t., 11-12. kép; Tien d a 1 1, A. U., Archaeological Report, 1957. 40. old. és 15. kép; P a n e b i a n c o, V., Fasti Arch. 11 (1956., públ, 1958.) 176. old. és 59 — 60. kép. — A 11 — 13. képeken közölt fényképekért és közlésük engedélyezéséért, valamint a terrakotta-relief tanulmányozásához nyújtott baráti segítségéért hálás köszönettel tartozom V. Panebianco-nak, a salernoi Museo Provinciale igazgatójának. 48 N e u t s c h, i. m. 450. ; vö. fent a 28. jegyzetet is. 49 Ez nem jelenti azt, hogy egyetértünk a 28. jegyzetben idézetteknek azzal a véleményével, hogy a syrakusai pénzek plasztikai mintaképekre mennek vissza; az itt feltételezett eredetik a syrakusai pénzek és a három említett tárgy készítése közötti évszázadban keletkezhettek.
