Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy etruszk bronztükör

— ha elvben nem is lehetetlen, — hogy ez az esetleges közvetlen mintakép teljesen független a syrakusai pénzektől. A budapesti tükör ábrázolása ilyen ikonográfiái előzményekhez kapcsolódik. Nyilvánvaló, hogy a «nyitott» szkémát képviseli, de annak említett két változata közül egyiket sem követi pontosan. A Héraklés-alak megoldása a hérakleiai érme kompozíciójával rokon: a felegyenesedő test csaknem függőleges vonala mögött egy üres körszelet maradt, amelyet a véső a buzogány rajzával töltött ki. Ugyanakkor az etruszk mester — vagy mintaképe — a symplegma legzártabb, legfeszültebb megoldását választotta, amely a syrakusai és a kul-obai reliefeken is látható: Héraklés mindkét kezével alulról öleli át és szorítja magához az oroszlán fejét; a vadállatnak'ezáltal meggörbülő teste tökéletesen illeszkedik a tükör kerek mezőjébe. Elvben természetesen elképzelhető az, hogy a budapesti tükör vésőjének Itálián kívüli, számunkra elveszett forrása volt, amelyen ezeket az elemeket együtt találta. Az oroszlánharc korábbi etruszk ábrázolásai mind görög ikonográfiái megoldások adaptációi voltak, és eleve valószínű, hogy a budapesti tükör képe is görög minták nyomán készült. Több meggondolás szól azonban amellett és semmi nem mond ellene, hogy a közvetlen forrást az itáliai görög művészetben kell keresni, amely ebben a korszakban is ösztönzője volt az etruszk művészetnek. A tükrök nem egy ábrázolása is félreismerhetetlenül magna graeciai mintaképre vezethető vissza.

38 Ezek a mintaképek elsősorban vázaképek és érmék voltak.

39 Az előbbiek ezúttal nem igen jöhetnek számításba, mert az oroszlánharc ábrázolása csaknem teljesen hiányzik a dél-itáliai vörösalakos vázafestészetben, s összesen három ismert előfordulása nemcsak időben, hanem típusában is eléggé messze áll a budapesti tükör képétől.

10 Ami az érméket illeti, nem ismerünk olyant, amely a budapesti tükör közvetlen előképe lehetett volna, de a korai hérakleiai érme képétől eltérő két említett lényeges motívum, a symplegma zárt formája és a buzogány a hérosz mögött a képmezőben, megtalálható más hérakleiai érméken, amelyek az oroszlán harc álló szkéma ját ábrázolják.

11 így a budapesti tükör valamennyi motívuma visszavezethető magna graeciai előképre, ha a tükrön látható együttesük pontos megfelelőjét egyelőre nem ismerjük is. Mint láttuk, történeti érvek is a magna graeciai eredet mellett szólnak: a szkéma megjelenése Szicíliában és DélItáliában jóval korábbi, mint a thráciai és dél-oroszországi ábrázolások vagy a kisázsiai érmék oroszlánharc-ábrázolásai; a téma a dél-itáliai városok pénzein volt általánosan elterjedve,

42 és a képhagyoniány ezeken megszakítatlanul élt tovább a budapesti tükör keletkezésének idejéig.

43 38 A fontosabb irodalmat 1. S z i 1 á g y i, i. m. (fent 3. jegyz.) 256. old., 17. jegvz. és e folyóiratban, 39 (1972) 112-4. :l9 H a y n e s, S., Mitt. d. Inst. 6 (1953) 38-41.; vö. az előző jegyzetet is. M a nsuell i, O. A.(St. Etr. 19, 1946- 47, 9. sköv. passim, különösen 117 - 23. és Ricerehe sulla pittura ellenistica. Bologna, 1950. passim) a fő forrást az elveszett görög nagyfestészetben látja; a dél-itáliai vázafestészetnek csak közvetítő szerepet juttat. Vö. ehhez Pa 1 lo 1t i n o, M., Arch. Class. 3 (1951) 113-4. 40 Brommerl. 111. ; a legközelebb áll hozzá a bécsi apuliai peliké (ltsz. IV. 690) a IV. század elejéről. 41 B r ä u e r, i. m. (fent 27. jegyz.) 40. és 44- 6. («Typus 6»); F ranke — Hi rm e r, i. m. (fent 27. jegyz.) 89. t., elsősorban a jobb oldali alsó kép. — Egyébként mindkét motívum eléggé széles körben ismert, nem korlátozódik a dél-itáliai pénzekre. 12 L a c r o i x, i. m. (fent 32. jegyz.) 62, 67. 43 Itt érdemelnek említést azok a római műhelyben készült feketemázas tálak, amelyeknek közepét hérakleiai pénzről másolt Héraklés-alak díszíti: R y b e r g, I. Scott: An Archaeological Record of Rome. Philadelphia, 1940. 123-4.; Morel, J.-P.: Céramique à vernis noir du Forum Romain et du Palatin (Mél. d'Arch. et d'Hist, Suppl. 3). Paris, 1965. 94-5.