Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy etruszk bronztükör

mint A. Evans felismerte, szándékos másolata a syrakusai Euainetos-érmének, alighanem hivatalos célra. 30 Ennyire közelálló ábrázolás azonban több nem akad; még az érme-kompozíciókon is számos változat fordul elő. 31 Ez természetesen nem zárja ki a syrakusai pénzektől való függést, amire még a kisázsiai pénzek esetében is nem egy más példa akad. 32 A változatok túlnyomó része nem követi a syrakusai érméken látható klasz­szikus megoldást, hanem annak a kerek felülethez illeszkedő zártságát megnyitja, és a csaknem teljesen oldalnézetű beállítást erőteljesebb perspektivikus hatásokkal váltja fel. Ez elsősorban a Héraklés-alakon érvényesül, amely ezeken a képeken nem oldalnézetben jelenik meg, hanem teste háromnegyed-, vagy ritkán teljesen frontális nézetben; a bal láb nincs elfedve, hanem részben vagy teljesen kinyújtva ábrázolják, a térdelő jobb lábat pedig erőteljes rövidülésben. Ennek megfelelően az oroszlán a kinyújtott bal lábba mar, vagy arra ugrik rá, nem a jobbra, mint a syrakusai érméken. 3 ' 5 Ez a szkéma lényegében az archaikus tondo-kompozíció szerves, bár aligha közvetlen folytatása. Késő-klasszikus példái közül a legkorábbi biztosan datál­ható a lucaniai Herakleia egy 380 körüli pénzén jelenik meg, 34 és a város pénzve­résében mintegy száz éven keresztül ismétlődik. 35 Ennek a «nyitott» szkémának is egymástól jelentősen eltérő változatai vannak. Dél-Itálián kívül, a keleti Medi­terráneumban is megjelenik; különösen érdekes fogalmazása látható a dél-orosz­országi Kul-Oba kurgánjában talált 33 arany medaillonon 36 és két ezüstkorongon, amelyek a bulgáriai Panagüriste egy halomsírjában kerültek elő. 37 A dél-oroszor­szági és bulgáriai reliefek, mint Filow felismerte, igen közeli rokonságban állnak egymással, nyilván közös közvetlen minta alapján készültek. Az alapvető ikonog­ráfiái szkéma azonossága ellenére elválasztja őket az említett hérakleiai változat­tól a tondo-kompozíciónak a syrakusai érmékhez közelálló, tökéletesen harmo­nikus megoldása, míg a hérakleiai pénzeken a syrakusaiaktól való kétségtelen füg­gés mellett az érme-forma és a szkéma némi díszharmóniája érezhető: Héraklés teste nem hajlik előre és így nem illeszkedik az érme kontúrjának ívéhez. A hérosz egyenes teste mögötti ürességet a véső úgy töltötte ki, hogy Héraklést hátrahú­zott, lelógó jobb kézzel és abban buzogánnyal ábrázolta. Ezáltal a symplegma feszültségének jelentős része elveszett. Azt, hogy a két változat önálló továbbfej­lesztése-e a syrakusai mintaképnek, vagy egy-egy külön közvetlen mintaképre megy vissza, jelenleg nem lehet eldönteni. Azt mindenesetre nehéz elképzelni, 3 " Evan s, i. m. (fent 27. jegyz.) 322 - 4. ; R i c h t e r, G. M. A. : Metropolitan Mus., Calai, of Engraved Gems. Roma, 1956. 76. sz., 12. tábla. 31 A típusok katalógusa: B r ä u e r, i. m. (fent 27. jegyz.) 37 - 47. Regiing, K.: Die antike Münze als Kunstwerk. Berlin, 1924. 91.; Lacroi x, L., Ant. Class. 12 (1943) 72- 3. 33 Ugyanez a nyitott kompozíció a bal lábra ugró oroszlánnal az álló szkémában is megvan ebben a korban ; vö. például B e a z 1 e v, J. D. : The Lewes House Coll. of Ancient Gems. Oxford, 1920. 3,8(5. t.; Franke - Hi r in er, i. m. (fent 27. jegyz.) 89. t.; Z a­z o f f, P.: Etruskische Skarabäen. Mainz, 1968. 25, 108. t.; stb. 34 B r ä u e r, i. m. (fent 27. jegyz.) 38, 43. («Typus 2b») és 11,4. t.; W o r k, E.: The Earliest Staters of Heraclea Lucaniae (Numismatic Notes and Monographs 91). New York, 1940. ; F r a n k e — H i r m e r, i. m. 74. ad 88. t., alsó kép (további irodalommal). 35 A datáláshoz Babel o n, i. m. (fent 28. jegyz.) 5 - 8. ; mások 400 körüli dátumra gondolnak; Franke (i. h.) datálása «nem sokkal 433 — 32 után» alaptalanul korai. 38 Minus, E. H.: Scythians and Greeks. Cambridge, 1913. 157. old. és 43. kép, XXX,10.; A r t a m o n o v, M.: Goldsohatz der Skythen. Prága-Leningrád, 1970. 72. old- és 218. kép. 37 F i 1 o w, B., Bőm. Mitt. 32 (1917) 39. old. és 1,7. t.; Filow utalt az érmekkel való kapcsolatra (39. old.) és a két darabot görög importnak tartotta (55 — 56. old.).

Next

/
Thumbnails
Contents