Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 39. (Budapest, 1972)

GARAS KLÁRA: Gianbettino Cignaroli és Pietro Rotari művei Magyarországon

Kaunitz eredetű festmény volt található, s ezek közé tartozott az Andrássy Károly gróf által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott két Cignaroli kép is.

11 Cignaroli világi megrendelésre készült alkotásai zömükben bibliai vagy mitológiai témájúak: a I)anae-k és Lédák, Zsuzsannák és Tamarok, Káchelek a hagyományos késő barokk-rokokó ízlést követik. A történeti témák viszonylag ritkák a festő oeuvre-jében s csaknem bizonyosak lehetünk, hogy a két történeti pendant, a különösen véres, borzalmas jelenetekkel, a megrendelő Firmian gróf elhatározó kívánságára jött létre.

1- A gróf különleges irodalmi érdeklődésének, a klasszikus ókor iránti rajongásának tulajdonítható, hogy gyűjteményében nagyobb számban szerepeltek ilyen jellegű alkotások (pl. Solimenától Agrippina halála, Knollertől nég\

7 jelent a római-karthágói történelemből, stb.).

13 A XVII. század végén, a XVIII. század fordulóján a velencei mesterek az ún, <<tenebrosi»-k gyakran ábrázolnak mitológiai és történelmi drámákat, G, B. Langetti, C. Loth, Molinari, Zanchi stb. oeuvre-jében nagyon is gyakoriak a görög-római história véres eseményei. Cato vagy Agrippina halálát, Archimedes megöletését, Sophonisba öngyilkosságát rendszerint félalakos, kevés helyszíni részletet adó, mozgalmas kompozíciókban örökítik meg. A XVIII. században ezt az ábrázolástípust nagyalakos jelenetekben fejlesztik tovább, a műfaj jellemző példái, pl. G. B. Pittoni fiatalkori drezdai képei, <<Nero Seneca holttestével» és «Agrippina megöletése* végső soron Poussinhez és római akadémikus mintaképekhez kapcsolódnak (65 — 66. kép). Ezt a kezdeményezést veszik át a XVIII. század közepének festői, többek közt Cignaroli is. A cselekményt mintegy színpadi elrendezésben állítják a néző elé, az emelkedő, legtöbbször lépcsősen kiképzett előtérben a cselekményt valójában opera drámai fináléjaként adják elő. E benyomást, a színházi előadás látszatát fokozza, a színhelyet tagoló drapériák, a háttért lezáró kulisszák alkalmazása — Pittoninál is, Cignarolinál is hasonló megoldásban —, s mindenekfölött a sajátos megvilágítás, az egyes alakoknak, részleteknek reflektorfénybe állítása (1. pl. Cignaroli Socrates halála jelenetén a balszélen kiemelt szereplőt). Érdekes ebből a szempontból figyelemmel kísérni azt a változást, mely Cignaroli rajzvázlata és a kivitelezett művek közt mutatkozik (67 — 68. kéj)). A milanói vázlatkönyvben fennmaradt rajzokon több a részlet, a mellékes elem, a kompozíció hullámzóbb, kötetlenebb. A képeken a festő előbbre, a nézőhöz közelebb hozta alakjait, megnövelte őket s egyben redukálta azokat a mozzanatokat, amelyek elterelnék a figyelmet a fő cselekményről. Jellemző pl., hogy a Cato jelenetben a rajz benyúló repoussoir apródalakja, a képen szerényen a jobbszélre húzódik s a rajzon szinte mellékesen az előtérben fekvő kardot a képen éles diagonálban felemelve a festő valóban gyilkos szerszámként szerepelteti. A változtatások a Sokrates kép kivitelezésénél is a drámai hangsúly fokozását, a főszereplő hatásosabb kiemelését szolgálják, a haldokló bölcs alakja a rajzon szinte elveszett a tanítványok szoros karéjában. A képen a fény élesen világítja meg hosszan elnyúló 11 Andrássy Géza tulajdonából, s korábban a bécsi és austerlitzi Kaunil/.-gyűjteményből származik a Szépművészeti Múzeum Bellotto festménye: A Kaunitz palota, és kertje (ltsz. 52.707). A Cignaroli képekkel kapcsolatban a Honderű (1845. 11. 53.) azt írja, hogy azokat annak idején I 1. ,J<>zsef császár vásárolta a festőtől Itáliában s Kaunitz hercegnek ajándékozta. 12 Az önéletrajzi adatok és a vázlatkönyvek alapján a következő történeti ábrázolásokat idézhetjük még Cignaroli oeuvre-jéből: Nero anyja holttestével, Agamemnon halála, Hektor és Andromache búcsúja, Pompeius diadala, Plirűus a Vezúv kitörésénél. 13 Gabinetto Firmiano, i. m. NXXI. Knollertől: Cicero Archimedes sírjánál, Regulus Rómában, Scipio és Karthágó elfoglalása, Marius Karthágó romjain.