Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 39. (Budapest, 1972)
SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Németalföldi, holland és flamand szobrok Magyarországon, IV
alakjai a bal oldalon álló szakállas, kámzsás, köpenyes Szent József, aki Mária jobb oldalon látható alakja felé fordul. Mária fején egyszerű pánt-korona. Gazdag redőzető ruháját baljával kissé megemeli. Mögöttük középen áll a püspöksüveges, köpenyes férfi, jobbját melléhez emeli, balját pedig leereszti. Bal kezében bizonyára tarthatott valamit. A cselekményt három alak szemléli a háttérben. A csoport faragásmódja nem részletgazdag, inkább elnagyolt. A szögleteket élesen faragta alkotója. Az arcok elnagyoltságuk mellett is kifejezőek, a kezek merevek, élettelenek. A dombormű hátoldala korához képest nagyon intakt hatású. A figurális részekből az átmenet a hátoldal felé nagyon élesen lemetszett és hirtelen. Csoportunkon a bal oldalon lent antwerpeni kéz alakú jegyet találtunk (37. és 41. kép). Mária eljegyzésének hasonló kompozíciókban való ábrázolására a németalföldi festészetben és szobrászatban egyaránt találhatunk példát a XV. század folyamán és a XVI. század elején. 16 A budapesti csoport püspökének kézmozdulata ezek nyomán magyarázható, baljában stólájának végét tartotta. Bár domborművűnkhöz hasonló elnagyolt faragásmódot figyelhettünk meg más korai, a XV. századból való csoportokon, a budapesti <<Mária eljegyzése» dombormű intakt hátoldala, lemetszett, és a plasztikus részekhez viszonyítva átmenetet alig mutató faragásmódja, a csoportnak egyenetlen művészi színvonala mégis kétséget ébreszt bennünk a csoport eredetisége iránt. Amennyiben a dombormű eredetiségéhez nem férne kétség, úgy 1470— 1485 tájáról való antwerpeni munkaként lehetne meghatározni. Az antwerpeni hiteles darabokról szólva — úgy érezzük — ismertetnünk kellett ezt a kétséges alkotást is. A szakirodalomban való ismertté válása talán elősegíti a vele kapcsolatos problémák megoldását. * * * A következő eddig még publikálatlan, csak az 1900-os katalógusban említett műtárgy, amit bemutatunk, igen kvalitásos példánya a <<Halálra váró Krisztus a Golgotám ikonográfiái típusnak, mely a XV. század végén és a XVI. század elején terjedt el (42. kép). A téma megfelel a kor misztikus hajlamának, amely a képzőművészetben és irodalomban egyaránt a lehető leghívebben akarta érzékeltetni Krisztus szenvedéseit. A Golgota hegyét a koponya jelképezte. 17 Ez a bibliában nem szereplő, de a szenvedés történetének megrázóbbá tételéhez hozzájáruló téma igen hamar átalakul kegyszobor típussá a képzőművészetben. Krisztusnak a jelenettől való elszigetelt ábrázolása elterjedt a régi Németalföldön, Németországban, a Ui Festészeti példaként felhozzuk Clemen, P.: Belgische Kunstdenkmäler. \. München, 1923. 320. kép (Si. Gudule mester: Mária eljegyzése); L a v a 1 1 e y e, J. : L'école bruxelloise de peinture au XV e siècle. Bruxelles au XV e siècle. 1953. Editions de la librairie encyclopédique. S. P. R. L. Bruxelles. 107. kép a 184. lapon (Ismeretlen mester: Mária eljegyzése, Antwerpen, székesegyház). — A szobrászatban hasonló kompozíciótfigyelhetünk meg a berlini 5922. sz. csoporton. Brüsszel, 1480— 1490. Közölve: J) e m m1 e r, Th.: i. m. 348 — 349. (Dr. Balogh Jolán kéziratos katatógusának céduláin említve.); Hasonlé) kompozíciót találunk egy alsó-rajnai XV. század második feléből származó darabon is. Salzburg, Sammlung Frau von Legay. (Osterreichische Kunst t opographie. XVI. Wien, 1919. 56. old., 83. kép. Dr. Balogh Jolán kéziratos katalógusának céduláin említve); A három főalak hasonló egy 1510 körüli Mária eljegyzése csoj>orton. Lásd: I) e m m 1 e r, Tb.: i. m. 350., és F r ü n d t, F.: i. m. 15. kép; Mária eljegyzése kompozíció későbbi példáját lásd B o r c h g r a v e d'A 1 t e n a, J. de — M a m b o u r, J. : i. m. 23. 17 1 ) i d i c r, B. : Christ attendant la mort au Calvaire et Pietù, deux sculptures anversoises conservées à Binche. Problèmes de datation et d'iconographie. Bulletin de la Commission royale des Monuments et des Sites XIV (1903) 59. es 61.
