Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 39. (Budapest, 1972)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Két apuliai kantharos

A feltevés kronológiai nehézségei hasonlóak, mint a kantharosok esetében: a boiótiai vázát és az etruszk tükröt legalább háromnegyed, talán egy egész évszázad választja el egymástól. A feltételezett apuliai közvetítő ebben az időközben bármikor keletkezhetett, ami mindenesetre segíthet áthidalni a két kép közti időbeli távolságot. Ha a feltevés valamilyen módon igazolódik, az etruszk tükör közvetve újabb dokumentuma a boiótiai — apuliai művészeti kapcsolatoknak a IV. században. Az etruszk tükör /ow/ér-jának lábán ábrázolt rozetta nem szerepel a boiótiai vázán, és nem ismeretes hasonló motívum az apuliai vázák Zowíér-jelenetein sem. Éppen a budapesti első kantharos női feje figyelmeztet azonban egy értelmezési lehetőségre. Egy karlsruhei bronz cista rajzának tanúsága szerint

36 a loutér alját olykor plasztikus bordázat díszítette. Felmerülhet az, hogy a tükör művésze a loutér bordázott alját kiterítve ábrázolta, az oldalnézetet alulnézettel egyesítve, s így újabb példáját adva az analitikus térfelfogásnak a IV. század végi itáliai művészetben. De ez már talán túlságosan is messze vezet a feltevések útján. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 56 S e h u m a e h e r, K. : Eine pränestinisohe Ciste. Heidelberg, 1 891. 11. t., jobboldalt az oroszlán lej alatt.